Levéltári Szemle, 34. (1984)

Levéltári Szemle, 34. (1984) 1–3. szám - ADATTÁR - Sipos Antalné: Aigner contra Athenaeum: felhívási per néhai Petőfi Sándor műveinek kiadása tárgyában, 1879–1881 / 283–361. o.

tenyészni, a szellemi tulajdon, ha bár csak lappangó és rejtett utánnyomás által is, már sérelmeket kezd szenvedni..." vagyis gyakori az utánnyomás, amikor a tiszteletdijat nem a szerző kapja. En14 nek kivédésére kellene törvényt alkotni. Előszöris: a védelmet feltételekhez kell kötni. A magyarországi gyakorlat az, hogy a kiadó kilenc ingyen példánnyal megfizeti a védelmet. E helyett kellene átvenni a szászországi példát, mely szerint a kiadói jog bizonyítéka a könyvprotocollumba való beiktatás s a censurai kollégium által kiadott elismervény. Erre lehet alapozni az utánnyomás elleni védelmet. Toldy - a birtokosi szemléletből kiindulva - alig tesz különbséget a szerző joga és a kiadó joga között. Szerinte az új, eredeti, minden mástól független munkákra vonatkozóan a törvény rendelkezése igen egyszerű lehet: az ilyen munka a szerző vagy annak bár mely cimen álló képviselői, például a kiadó, vagy jogutódai örök

, kizárólagos tulajdona. Ha a kézirat az iró birtokában van, az ő joga ezt kiadni. De ha a kézirat "uratlan jószág", ha a szerző a kiadási szándékáról lemondott, akkor az örök és kizárólagos tulajdonjog a kiadót illeti meg. De: a kézirat kiadásához kell a szerző beleegyezése, nem élő személy esetében pedig a szerző nevének feltüntetése. A tiszteletdijat a kézirat birtokosa kapja. Rendelkezni kell a tulajdonjog elévüléséről is: akkor kell a jogot elévültnek tekinteni, ha 3Ü év eltelt a szerző halála után s a munka már tiz év óta eltűnt a könyvkereskedésből. Ha a régi tulajdonos ekkor jelentkezik, hogy érvényesíteni akarja jogát, akkor meg kell engedni, hogy a müvet kiadhassa, de csak úgy, ha az öt éven belül megjelenik. Mindezekkel ellenkező esetben a kiadói jog /Toldy a szerzői jog - kiadói jog fogalmát azonosnak veszi/ elévültnek tekintendő, s a munka a köz birtokába megy át. 294