Levéltári Szemle, 34. (1984)

Levéltári Szemle, 34. (1984) 1–3. szám - Vargha Dezső: Községi krónikaírás a szigetvári járásban, 1972–1983 / 161–175. o.

anyaga megtölt egy irattároló dobozt is, noha eddig hat-hét évé is elfért benne. Nagy fontosságú a krónikairó személye. Az a község, amelyik megtalálta a szakavatott krónikását, nagy előnyben van, ugyanis a lelkiismeretes és szakszerű munka mellett alapkövetelmény, hogy az eseményrögzitő a településen éljen, ós az ott élő emberek mindennapi örömeit-gondjait magáénak érezv'e, lelkiismeretesen megörökitse. Általános krónikaírói gyakorlat a járás területén az volt, hogy a szakavatott krónikás jegyzetfüzetébe az év közben rendszeresen bejegyezte az eseményeket, rendszeres kapcsolatot tartott az ott élő emberekkel, a helység vezetőivel. Ott különösen szerencsésen alakul a helyzet, ahol vagy a krónikarögzitő vagy valamelyik családtagja, ismerőse fényképezőgéppel szintén rendelkezett, és amatőr fotós, mert igy a lejegyzés mellett meg is tudta ürökiteni a történést. A hetvenes évek végére már sok helyen igényelték a krónikairó jelenlétét, meghivták az eseményre, és minden esetben az itt készült dokumentumokat szintén a rendelkezésére bocsajtották. A krónikás határidő naplójába bekerült az aznapi időjárás, a köz- és a magánélet minden rezdülése. Emellett gondja volt arra is, hogy a községben élőkből "informátori-hálózatot" szervezzen, és az ő támogatásuk kai hirt kaphatott az olyan történésekről, amelyekre nem tudott eljutni. Természetesen előnyös helyzetben volt a tanácsi vezető /elnök, VB titkár, tanácsi előadó, adminisztrátor/, mivel a község életében fontos információkat első kézből örökíthette meg. Egy-egy település krónikájának szinvonalat abban lehetett a legjobban lemérni, hogy támogatták a krónikairót, milyen információkkal segítették működését. A jő krónikairó mindig kereste a kapcsolatot az emberekkel, és minden jelentős eseményről hirt tudott adni. Bár néhány helyen nagy nehézséget okoz a megfelelő személy hiánya, il165 '