Levéltári Szemle, 33. (1983)

Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Herczeg Mihály: Adalékok a nagy és középbirtok területi változásaihoz a századfordulótól a felszabadulásig Orosházán és környékén / 93–128. o.

Szentesen 5264 hold és még külön 500 hold, összesen tehát 1200 hold. Sámsonban 5317 hold, valamint a 289 holdnyi fehértói kertészség. A Károlyi uradalmak életében alapvető változás forrása az 1827. évi nagyosztáy. Amint a „Mágocsi uradalom leírása" c. mű megjegyzi: „Az új gazdasági életnek kiindulópontja ez volt. . .„ Megtörténvén az osztály az egyes részek nyomban önálló majorokra s gazdaságokra kezdettek osztatni" Átlagosan 3-4000 hold, sőt még kisebb terület is kapott gazdasági központot, majort. A mágocsi gazdasági kerület 3751 1/2 kh., a lajosszállási 3382 3/4 kh , a lajostanyai 2317 hold, a zoltántéri 2089 1/3 kh., az árpádhalmi 2588 1/2 kh., a lajosszénási kerület 3009 1/2 kh., a hegyes-királysági gazdasági kerület 3662 1/4 kh-on. Vagy hogy csak a szénási részt említsük, 1849-ben már megvolt Lajosszénás, G. Szénás, a határi major, a királysági, a Székes major, Angolkert, Kisszénás és a hegy esi major. 1837-ben az uradalom és az orosháziak megkísérelték a barátságos legelőelkülönzési egyezséget, de az nem járt sikerrel. Perre került a sor. Miután az úriszék kedvezőtlenül ítélt az egy jobb ágy telekhez tartozó legelő kiterjedését illetően, előbb a megyéhez, majd a helytartótanácshoz s végül a császárhoz fellebbeztek az orosháziak. Csak a szabadságharc utáni földrendezés tett pontot a pör végére. Közben, az 1848-as események során a nekibátorodott jobbágyok vélt jogukat úgy érvényesítették, hogy erőszakosan elfoglalták a csákói pusztát. Ezért gróf Károlyi György, gróf Trauttmannsdorfné és a gróf Sztáray lányok (Júlia és Zsófia) panasszal fordultak az igazságügy miniszterhez. Ismeretes, hogy a földfoglalást szigorú megtorlás követte. A kiscsákói bérlet megszüntetésével egyidőben igényét jelentette be gr. Károlyi György a gyopárosi ugarokból 4600 holdnyi területre. Az orosháziak még javában fellebbeztek, amikor az uradalmi földmérő már az uradalom részeként térképezte a későbbi kakasszéki major területét, A vásárhelyi Puszta kiosztásakor (1851.) — a hagyomány szerint — csak a kakasszéki majorban vendégelték meg a földmérő bizottságot. Ezért a vásárhelyi határból is hozzámértek néhányszáz holdat a kakasszéki uradalomhoz.

8 A kateszteri térképekről valóban leolvasható Lebuki I. és II. tulajdonosaként a kakasszéki uradalom. A három Károlyi testvér 1862-ben az addig közösben tartott javakra nézve is egyezséget, „pótosztályt" kötött. Így alakult ki kinek-kinek a végleges birtoka. Hanzó szerint ugyan már 1830-tól kezdve megszűnt a közös uradalom, aminek azonban a tények egyértelműen ellene mondanak. Megvannak a közös uradalom tiszti üléseinek jegyzőkönyvei. A közös uradalom 1862-ben szűnt meg. Épületeit a vásárhelyiek 1873-ban váltották meg a kisebb királyi haszonvételekkel együtt. Hanzónak az a megállapítása ennek ellenére érvényes, hogy „az egykori egységes nagybirtok teljesen szétosztódik, a család különböző ágainak kezébe kerülvén."

9 Amint láttuk, az alföldi jószágokból István gróf főleg a nyugati, Lajos a középső és György a keleti részeket kapta. így megszakadozott az a félköríves majorsági lánc, amelyik Felgyőtől Sámsonig húzódott. Minket itt elsősorban gróf Károlyi György birtokai érdekelnek. Az ő alföldi birtoka imígyen oszlott meg a két szomszédos megyében: 96