Levéltári Szemle, 33. (1983)

Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - FONDKÉPZŐK TÖRTÉNETE ÉS FONDISMERTETÉS - Virág Ferenc: A mezőgazdasági termelőszövetkezetek történetének kutatási lehetőségei, 1960–1980 / 85–91. o.

az optimális üzemi területnagyságnak, túlzott összevonásának

16

, a bruttó-jövedelemcentrikus szemléletnek,

17 a háztáji gazdaságnak,

18 az össztermelésből premizálással kombinált részes díjazásnak („nádudvari módszer"),

19 a szövetkezeti tulajdon társadalmi csoportképző szerepének,

20 a nem alaptevékenységi (kiegészítő) ágazatnak,

21 a településfejlesztésnek

22 a kérdése. A 60-as évek elején az ország művelhető területének nagy többsége a legfejlettebb, ún. III. típusú termelőszövetkezet alapvető termelési eszközévé vált. Az átmeneti üzemi formák ekkorra már lefutották a számukra kijelölt távot.

23 A kollektivizálásból kimaradt kisgazdaságok tulajdonosainak egy része szakszövetkezetekbe tömörült a 60-as évektől kezdve. A szakszövetkezeti tagok földbeviteli kötelezettsége nem állott fenn, földjük meghatározott része mindössze a szövetkezet érdekkörébe, nem kivonhatatlan használatába került.

24 Közös alapot sem kötelező erővel képeztek. A két fő ismérvet tekintve az egyéni gazdák laza szövetkezeti keretének minősül a szakszövetkezet

25

, ezért tagsága is elkülönülő csoportnak tekintendő.

26 Sokféle kronológiai állomás vagy kisebb szakaszhatár jelölhető ki a szocialista agrárátalakulás tárgyalt két évtizedében. A szorosan vett agrártörténeti megközelítés esetén leglényegesebb fordulat a harmadik ötéves tervidőszakban következett be az önálló vállalati gazdálkodás feltételeinek kialakításakor. A több összetevőjű korszakolására törekedve, a Minisztertanáccsal szorosan együttműködő Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa (TOT) által rendszeresen összehívott mezőgazdasági szövetkezeti kongresszusoknak kell nagy figyelmet szentelnünk. E kongresszusokon — az ötéves tervciklusok kezdete után, az MSZMP kongresszusokat követően - a területi küldöttválasztó gyűléseken megválasztott kongresszusi küldöttek vettek részt. A demokratikus testület értékelte az Országos Tanács munkáját, megvitatták a termelőszövetkezeti mozgalom alapvető kérdéseit. A valóság szférájából eleven élményekkel érkezett küldöttek felszólalásai, illetve a főreferátum vitája komplex anyaggá álltak össze, belőlük jól nyomon követhető a mezőgazdasági termelőszövetkezeti rendszer kongresszusig megtett útja és megoldásra váró feladatainak jellege.

27 A kongresszusok fő tartalma alapján megállapítható, hogy 1967-ig (az I. kongresszusig) a korszerűsített szövetkezetpolitikai téziseknek szellemében, a központi irányítás erőteljes, közvetlen érvényesülése (tervbontás) mellett létrejöttek a nagytáblákon a szocialista mezőgazdasági termelőszövetkezeti üzemek, és kialakult az önálló erő- és munkagépparkjuk. Az 1972-es II. kongresszusig átmentek a gyakorlatba a gazdaságirányítási rendszer új elvei, egyre inkább önálló szocialista vállalatként működtek a közös gazdaságok a kormányzat új szabályozó módszereinek érvényesülése mellett. A termelőszövetkezetek 1976. decemberi III. kongresszusáig alapvető fordulat ment végbe - a foglalkoztatottak számának csökkenésével párhuzamosan — a gazdálkodás intenzitásában, termelékenysége növelésében. Ebben a szakaszban alakult ki az alaptevékenységi ágazatokban iparszerűen folyó termelés szerkezeti formája és rendszere.

28 Az ötödik ötéves tervidőszak történéseit összegező 1981. december 11-12-i IV. kongresszusig

29 gyorsult ütemben erősödtek a nem alaptevékenységi, ipari, szolgáltató (kiegészítő) ágazatok; hatásukra csökkent az előnyösebb és a kedvezőtlenebb termelői alapokon álló egységek jövedelemkülönbsége; jelentősen átrétegeződött a termelőszövetkezeti népesség; a világpiacon romló árarányok visszahatásának ellenére javult az üzemi jövedelmezőség, a dolgozók szociális helyzete, és növekedett a termelőszövetkezet településfejlesztő jelentősége. 87