Levéltári Szemle, 33. (1983)

Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - FONDKÉPZŐK TÖRTÉNETE ÉS FONDISMERTETÉS - Szlovikné Berényi Márta: A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság története: 1. rész, 1883–1921 / 51–84. o.

Az 1883. évi 1. számban a szerkesztőség felkérte azokat a tagokat, akik ebben a rovatban feltett kérdésekre felvilágosítást tudnak adni, akár a kérdezőhöz, akár a szerkesztőséghez juttassák el a választ Sok tag laikus érdeklődőként fordult a Társasághoz, mint pl. László József Debrecenből, aki egy utazása során látott faragott címer rajzát küldte be és érdeklődött, melyik családé lehet?

123 Többen azzal a kéréssel fordultak a Társasághoz, hogy beküldött cikküket közöljék a Turulban. Ezek egy részét, ha elérték a kívánt szintet, valóban közölték is, mint a levelekből kiderül. Mások a Társaság kiadásában akarták megjelentetni műveiket. Egyes műveket — melyek felkeltették a választmány érdeklődését és érdemesnek találták arra, hogy foglalkozzanak vele — kiadták a választmány egy tagjának, vagy néhány tagból álló bizottságának bírálatra, mint pl. Finály Henrik Heraldikáját

124 Doby Antal nagy családtörténeti munkáját kiadásra érdemesnek találták, de anyagi okok miatt nem tudtak a szerzővel megegyezni.

125 Altenburger Gusztáv címertani munkájának bírálatával Tagányi Károlyt bízták meg, aki ezt kiadásra méltónak találta. A Társaság elhatározta, hogy Altenburger művének kiadójánál ajánlani fogja azt, de kikötötte, hogy ajánlatát sem a mű címlapján, sem előszavában nem lehet felhasználni, mert részletes bírálatra nem vállalkozhatnak, így a felelősséget sem vállalhatják.

126 Voltak tagok, akik tudományos adatok beküldésével igyekeztek a Társaságot céljai elérésében segíteni, s közülük ezért többet levelező taggá választottak.

127 Az igazgató választmány azonban nem csak a tagokkal, hanem hivatalos szervekkel, intézményekkel is kerülhetett alkalmilag tudományos jellegű kapcsolatba. Többször fordultak a Társasághoz bírálatért, véleményért. A m. kir. miniszterelnök 1883. nov. 3-i keltezésű leiratában arra kérte a Társaságot, hogy az Országos Levéltár által a magyar címerről írt dolgozatot véleményezze.

128 A választmány Ipolyi Arnold elnöklete alatt bizottságot jelölt ki, hogy eleget tegyenek a felszólításnak. A bizottság megállapította, hogy a dolgozat a legszigorúbb tudományos elveken és hiteles kútforrásokon alapszik, ezért minden adata és következtetése helyes. A véleményadáson kívül a Társaság egy új javaslattal is előállt, mégpedig, hogy a történeti nagy államcímert is állapítsák meg, melyben Magyarország és a volt tartományok címerei is szerepelnének. A bizottság a tartományok címereit és sorrendjét is megállapította.

129 Egyes városok, vármegyék címerük pontos megállapítását kérték a Társaságtól, mint pl. Makó. Tagányi Károlyra bízták a vélemény kidolgozását, melyet a Turulban is közöltek.

130 Előfordult olyan különleges eset is, hogy a választmány szakmai ismereteit a nyomozás szolgálatába állította. A rendőrség főkapitányi hivatala ugyanis azzal kereste meg a Társaságot, hogy a beküldött pénzes erszényen lévő címerről állapítsa meg, mely családnak van joga viselni.

13 x A Társaság tudományos eredményeinek értékelésére az évente megtartott nagygyűléseken, a titkári jelentésekben került sor. A jelentések kezdetben bizakodóak voltak, később azonban rányomta bélyegét az anyagi eszközök korlátozottsága, mely jelentős befolyással volt a Társaság céljainak megvalósítására. Az 1884. évi május 15-i első nagygyűlésen a titkár az első év eredményeként könyvelte el a már említett címerkérdésben kidolgozott véleményt, mert ha a régi óhajnak 75