Levéltári Szemle, 33. (1983)

Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - FONDKÉPZŐK TÖRTÉNETE ÉS FONDISMERTETÉS - Szlovikné Berényi Márta: A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság története: 1. rész, 1883–1921 / 51–84. o.

Jegyzők A Társaság jegyzőjének mindenben a titkár segítségére kellett lennie és akadályoztatása esetén helyettesíteni is köteles volt. A tényleges jegyzőkönyvvezetést is csak ebben az esetben végezte általában. A vizsgált időszakban a Társaságnak öt jegyzője volt, sorrendben Szádeczky Lajos, Schönherr Gyula, Áldásy Antal, Bártfai Szabó László és Holub József. Szádeczky Lajos (Pusztafalu 1859-?)

51 a kolozsvári egyetem tanárává történt kinevezése miatt lemondott, Schönherr, Áldásy és Bártfai Szabó pedig magasabb posztra való megválasztásukkal váltak meg ettől a tisztségtől. A jegyzők nem részesültek tiszteletdíjban. Az 1892. február 11-i ülésen azonban úgy határoztak, hogy a jegyző évi 200 frt tiszteletdíjat fog kapni, tekintettel arra, hogy a titkári és szerkesztői teendők egyre szaporodtak, s így a jegyzőre is egyre több feladat hárult. A jegyző tiszteletdíja az évek során szintén egyre magasabb lett. Az 1915. évi költségvetés szerint 400 K volt.

52 Pénztárnokok Pénztárnokot a Társaság bármely tagja közül lehet választani. A 13. §-ban meghatározott feladata volt, hogy a Társaság vagyonát pontosan kezelje, és a pénzügyek állapotáról az üléseken jelentést tegyen. Részletes kimutatást az évi nagygyűlésen kellett előterjesztenie. Az évi számadás megvizsgálásáról az igazgató választmány intézkedett. A Társaság első pénztárnoka Czanyuga József volt 1892-ig, ekkor idős korára való hivatkozással lemondott.

53 Utódja Tóth Árpád, a Magyar Nemzeti Múzeum titkára, évdíjas tag lett, aki haláláig viselte ezt a tisztséget. Az 1911. évi nagygyűlésen emlékezett meg a titkár, Áldásy Antal Tóth Árpádról. Kiemelte azt az aprólékos gondosságot, körültekintést, mellyel a Társaság pénzügyeit intézte a maga rendes hivatali teendői mellett. Ügyelt a Társaság értékeinek megóvására, mintaképe volt az odaadó buzgalmú, becsületes tsizt viselőnek.

54 Az 1911-től Sohár László volt a pénztárnok, aki 1920-ig látta el ezt a feladatot. A pénztárnokok munkájukért tiszteletdíjat kaptak, ez évi 100 frt volt 1883-ban.

55 Először 1884-ben emelték fel — ugyanakkor amikor a titkári tiszteletdíjat — 200 frt-ra,

56 majd újra felemelték 50 frt-tal. Ügyész Ügyészt szintén a Társaság bármely tagja közül lehetett választani. Feladata a Társaság jogainak védelme és a hátralékos tagdíjak behajtása volt. Ez a tisztség 1896-ig betöltetlen volt. Ebben az évben azonban a Társaság tisztikara teljessé vált azzal, hogy dr. Fejérpataky Kálmánt választották meg ügyésznek.

57 1916-ban bekövetkezett halála után azonban az igazgató választmány úgy határozott, hogy megvárja, amíg a Történelmi Társulat is betölti a nála megüresedett ügyészi állást, s vele közösen fog eljárni, mivel érdekeik gyakran közösek.

58 Adatok hiányában nem tudjuk, miért csak 1932-ben került sor arra, hogy hosszú szünet után — hiszen közös ügyészről nem tudunk — ismét saját ügyészt választott a Társaság. 63