Levéltári Szemle, 33. (1983)

Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - FONDKÉPZŐK TÖRTÉNETE ÉS FONDISMERTETÉS - C. Harrach Erzsébet: A tervek és térképek számítógépes feldolgozásának munkálatai Budapest Főváros Levéltárában / 39–50. o.

C. Harrach Erzsébet: A TERVEK ÉS TÉRKÉPEK SZÁMÍTÓGÉPES FELDOLGOZÁSÁNAK MUNKÁLATAI BUDAPEST FŐVÁROS LEVÉLTÁRÁBAN A levéltárakban és a különböző gyűjteményekben őrzött terv- és térképanyag feldolgozása napjainkban nagyon sokféle. Az irattári rend évszázados hagyományaival szemben az iratok mellett tárolt tervek és térképek levéltárainkban többségükben csupán mellékletként szerepeltek. A szép kiállítású és aprólékos kidolgozású, zömében kéziratos térképanyag a féltett kincsek közé tartozott ugyan, de önálló kezelésére nem alakult ki olyan rendszer és hagyomány, mint akár a könyveknél, akár az iratoknál. A levéltárakban működő térképtárak legtöbbje az anyagok más mérete miatt, a raktározási és az anyagvédelmi szempontok miatt született. A rajzos források segédletei sem egységesebbek. A térképek vonatkozásában történt erre kísérlet, sőt a kéziratos térképek katalógusfelvételét nagyon alapos utasítások szabályozzák, de ezek csak az anyag egy részét ölelik fel. A súlypont egyetlen területre korlátozódott, az átfogó szempontok nem is kerülhettek felszínre. Budapest Főváros Levéltárának (továbbiakban: BFL) a terv- és térképanyaga, — annak kezelési módja, segédletekkel való ellátottsága 1975-ig -, tükrözi a magyar levéltárakban található általános adottságokat. Természetesen ez sem homogén, amint később látni fogjuk. A BFL nagyszámú rajzos forrása szükségessé tette, hogy e levéltári egységek kezelése önállóan történjék. Ez a tárgyi adottság kényszerítette az intézményt, hogy először terv- és térképtári csoportot, majd önálló osztályt alakítson ki szervezetén belül. Miután ennek a személyi feltételeit sikerült biztosítani, kialakult a lehetősége a források speciális és szakszerű feldolgozásának is. Az előzményekhez tartozik, hogy 1976-ig a források egy része a proveniencia elv alapján, más része pedig keletkezési ideje szerint mint gyűjtemény, a XV. fondfőcsoporton belül: 16 (1686-1966), 17 (1804-1966) az I. Feudális és kapitalista kori osztály kezelésében volt. A fondbesorolás mellett és ellenére nem volt egységes a források helyzete. A tervek egy részét keletkezésük idején is külön kezelték (pl. Baucommission, Szépítő Bizottmány) s így ezekben a levéltári egységekben betartható volt a proveniencia elve. Ugyanazon tervanyaghoz tartozó iratfondokban is maradtak azonban tervek, s részben még ma is ott húzódnak meg. Tehát már ezek a tervek sem lehettek egyenlő mértékben számon tartva, feldolgozva. A törzsanyag másik részét a tekercsek, a térképek képezték. Ezek rendszere logikátlan volt. Hogyan született meg a BFL-ben a tervek és térképek különleges kezelésének gondolata'.' Az 1930-as években Dr. Horváth Gyula volt az, aki a tervek és térképek külön történő kezelését elkezdte. Elsősorban a kéziratos térképek számbavételét tartotta szükségesnek.

1 Ezzel egybeesik a 19. század első évtizedeiben történő építkezéseknek számbavétele, s ezzel együtt a korabeli források kutatása. Történelmi értékű lesz a fővárossá válás, a három várost egyesítő várostörténeti fordulópontot megelőző időszak. Sor kerül végre a magyar klasszicista építészet önálló és nemzeti arcélének megrajzolására. Ehhez a leggazdagabb forrásanyagot a Szépítő Bizottmányok működéséből ránk maradt tervek alkotják.