Levéltári Szemle, 33. (1983)

Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - KRÓNIKA - Sárközi Zoltán: Jenei Károly (1903–1983) / 311–312. o.

Jenéi Károly 1903-1983 Született 1903. május 22-én Budapesten. Küzdelmes élet jutott neki osztilyrészül. Apját, a hajdani szobafestő segédet - mint frontra vezényelt katonát — az I. világháború kitörése után rögtön elvesztette. Innen kezdve négy testvérével együtt melléje szegődött a félárvasággal vele járó nycmor és az ide-oda való hányódás. Hogy e sanyarú körülmények közül mégis ki tudott emelkedni és tanult, diplomás emberként — főleg a felszabadulás utáni korszakban — el tudott jutni a hazai tudományos élet csúcsaira, az a népből hozott legszebb tulajdonságainak: az erőnek, egészségnek, a tehetségnek, a bámulatos munkabírásnak és az ernyedetlen, kitartó szorgalomnak volt köszönhető. 1924-ben — középiskolai tanulmányainak befejeztével — már a debreceni Tudományegyetem Gazdasági Hivatalában dolgozott, miközben jogi- és államtudományi, továbbá négy féléven át bölcsészeti tanulmányokat folytatott, ahogyan az igazában csak 1945 után jött szokásba. 1928-ban Szegeden államtudományi doktorátust szerzett. 1930 után, közel tíz éven át a debreceni Tudományegyetem Könyvtárának tisztviselője, majd 1939-től a Fejérmegyei Levéltár igazgató főlevéltárnoka. E korszakból hozta magával a közgyűjtemények szakmai munkáiban való széleskörű tájékozottságát, az államigazgatás és a történettudomány egészére kiterjedő ismereteit, továbbá az általános levéltárak anyagaiban való jártasságát A felszabadulás után Székesfehérvár és Fejér megye demokratikus közéletének egyik kiemelkedő egyénisége, az újjáépítés elkötelezettje, a helyi sportéletnek a korábbi, részben saját maga által kialakított, jó hagycmányait folytató irányítója. Mindezek mellett mint a Székesfehérvári Állami Levéltár vezetője az ország legjobb területi levéltárosainak egyike. Különösen sokat tett megyéje haladó, főleg munkásmozgalmi hagyományainak felkutatása és publikálása érdekében. Ilyen körülmények közepette politikai megpróbáltatások is érték. Bár ezek mély barázdákat hagytak lelkében, a legendás Fhönix madár módjára mégis hamarosan újjászületett. 1957-ben Budapesten, a Központi Gazdasági Levéltárba nyert beosztást. 1962-től a Magyar Országos Levéltár IV. osztályának főlevéltárosa, majd nyugdíjba vonulásáig, 1972-ig osztályvezetője volt. A gazdasági levéltárak ekkor nemcsak hazai, hanem nemzetközi viszonylatban is új ágazata voltak a levéltári területnek. Nincs senki, aki a szakma eme új részlegében itthon eddig nála többet alkotott volna. Repertóriumok, forráskiadványok és számtalan cikk örökítették meg sokoldalú tevékenységét. Foglalkozott - többek között - a Magyarországi Tanácsköztársasággal, melynek eseményeit diák fejjel maga is átélte. Az 1956 utáni évtizedekben jutott el a szakmailag legtermékenyebb korszakába. Képességei, számtalanszor megcsodált munkabírása eleve őt rendelték arra is, hogy 1967-ben a Magyar Történelmi Társulat újonnan alakult Üzemtörténeti Szakosztályának elnöke legyen. Tisztségét közel egy évtizedig, 1974-ig töltötte be. E minőségében olyan mozdony volt, amely hosszú szerelvényt húzott maga után a tudományos munka magaslatai felé. Mint történetkutató kb. 10 db üzemtörténeti kiadvány, vállalati monográfia, módszertani füzet stb. megalkotásában vett részt, egyéb nagyszámú, főleg helytörténeti tanulmányait nem is számítva. Sokan voltunk haszonélvezői gazdag szakismeretinek, melyekre soha sem volt féltékeny, sőt két kézzel szórta szét azokat egyre bővülő munkatársi 311