Levéltári Szemle, 33. (1983)

Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - FONDKÉPZŐK TÖRTÉNETE ÉS FONDISMERTETÉS - Czuczor László: A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) szervezete és működése, 1953–1964 / 19–37. o.

már nem azonos az általános műveltség hagyományos fogalmával azért, mert a műveltség sohasem általános, hanem áz adott viszonyoktól és társadalmi rétegektől függően, mindig konkrét. A szocialista humánum irányában folytatott ismeretterjesztés nem ellentétes azzal, hogy az új embertípus fogékony legyen a népgazdaság problémái iránt is, nem ellentétes azzal, hogy fogékony legyen a szakmai szemléletmód iránt. A szocializmus feltételezi a szakmájához kiválóan értő egyént, de igaz az is, hogy a szocializmus építése lehetetlen humán vonatkozásban is művelt, világnézetben szilárd ember nélkül. A hazai ismeretterjesztésnek ezt az 1953-tól 1964-ig terjedő szakaszát — figyelemmel az egymást követő gyors gazdasági és társadalmi eseményekre és ellentmondásosnak tűnő változásokra, — méltán nevezhetjük a tudományos ismeretteriesztés „hősi korszakának". A kezdeti időszakban az ismeretterjesztő előadások nagy többségét jól felkészült megyei előadók tartották. Ezek egyedi előadások voltak, melyek tematikáját a megyei szervezetek éves tervében állították össze. Az előadókat a megyei párt-, tanácsi és társadalmi szervezetek gépkocsival szállították ki a községekbe. Ennek előnye az volt, hogy az előadók megyei szemléltető tárakból magukkal vihették azokat a szemléltető eszközöket, melyek az előadásokat színesebbé, érdekesebbé tette (diavetítő, keskenyfilmvetítő, epidiaszkóp stb.). Az előadások megtartásának helyéről és az előadásokra való mozgósításról a járási tanácsok népművelési csoportja és a kultúrotthonok vezetői gondoskodtak. 1955-től, a járási szervezetek megalakulásával a járási székhelyeken és a nagyobb községekben fokozatosan sikerült a helyi értelmiség egy részét bevonni az ismeretterjesztő előadások megtartásába. A Társulat 1945 utáni újjászervezését 1948-ban az MDP I. Kongresszusán a Magyar Tudományos Tanács 1949. március 23-i Közgyűlése követte, melyen elhatározták, hogy a következő szakosztályokat szervezik újjá és indítják be: csillagászati, ásványföldtan, kémia, fizika, meteorológia, egészségügy. Erről annak idején a „Természet és Technika" c. folyóirat számolt be részletesen. Majd ezt követte az 1950. október 7-én megtartott közgyűlés. Erről Mód Aladár a Társadalmi Szemle szerkesztője tudósít. Ezen a Közgyűlésen született meg az a döntő elhatározás, mely a TTIT megalakulásához vezetett az 1953. évi április 29-én megnyílt Közgyűlésen. A Közgyűlés referátumát Bognár Rezső akadémikus tartotta meg. A felszólalók között voltak: Cseterki Lajos a SZOT főtitkára, Valkó Endre aMETESZ főtitkára. Megválasztották a TTIT vezetőségét: elnök Bognár Rezső akadémikus, alelnökök: Molnár Erik és Gombás Pál, főtitkár: Erdei Sándor. A vitában részt vettek még: a Magyar írószövetség, a Magyar Történelmi Társulat, a Műszaki és Tudományos Egyesületek Szövetsége jelenlevő képviselői. Jelen volt Darvas József közoktatási miniszter, Osztrovszky György a Magyar Tudományos Akadémia megbízott főtitkára, Veres Péter író, Törő Imre, Hevesi Gyula és még sokan vezető értelmiségiek. A Közgyűlés határozatainak értelmében alakult meg a történelmi, irodalmi és nyelvi, filozófiai, földrajz-földtani, művészeti, csillagászati, matematikai, műszaki és agrártudományi szakosztály. 1953-tól a Társadalom és Természettudományi Társulat Országos Központja a következő kiadványokat jelentette meg: A TTIT Alapszabálya 1953. 26