Levéltári Szemle, 33. (1983)

Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - IRODALOM - Szekeres József: Források Budapest múltjából. Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai. Szerk.: Ságvári Ágnes / 249–260. o.

gyakorolta a hatalmat: kinevezéseket eszközölt, javaslatára kezdte meg működését a Népbíróság. A mozgalom sokszínűségéről vallanak a kerületi nemzeti bizottságok tevékenységét szemleletesen bemutató jegyzőkönyvi kivonatok. A forráskiadvány elsősorban a BNB üléseiről, valamint az ötös bizottság tanácskozásairól készült jegyzőkönyvek anyagát tartalmazza. A levéltári forrásokon túl a korabeli sajtó és más egykorú nyomtatott anyagok is helyet kapnak a kötetben, a jegyzetek pedig a nemzeti bizottságok rendeleteinek keletkezését, illetve a határozatok megvalósulását követik nyomon. A kiadvány előszavát Kállai Gyula, a Hazafias Népfront elnöke írta. A szerkesztési munkát Gáspár Ferenc és Halasi László végezte. Több mint száz évvel ezelőtt írta a jobbágyból lett parasztforradalmár, a nagy magyar utópista szocialista Táncsics Mihály: Fővárosunk című, először 1864-ben megjelentetett munkáját. A téma — éppúgy mint napjainkban — akkor is égetően aktuálisnak bizonyult. A mind nagyobb ütemben kibontakozó hazai kapitalista fejlődés sürgetően követelte a három város, Pest, Buda és Óbuda fővárossá egyesítését, városképíleg, de műszaki és szociális intézményi vonatkozásban is korszerű nagyvárossá alakítását. Fogságában, felig vakon alkotta Táncsics a főváros fejlesztését, szépítését sürgető röpiratát, s 1864-ben, az önkényuralom éveiben börtönéből kicsempészve a Vasárnapi Újságba juttatta el: a lap azonban nem merte vállalni közlését. Három év múlva, Táncsics szabadulása után vált lehetővé a könyv kinyomtatása az országos gyűjtésből befolyt öszszeg felhasználásává. A „Fővárosunk" c. könyvecske mottója: ,

f

Armly mértékben teremtitek a fővárost nagyszerűvé, oly mértékben válik a hon hatalmassá, dicsővé." Táncsics megállapítja művében, hogy a legutóbbi száz év városrendezés dolgában gyümölcstelenül pergett le, holott Budapestnek terv és szabály szerint kellett volna megépülnie. De most sem késtünk el semmitől! Nincs igazuk azoknak, akik szerint hálátlan munka ez ínséges időben a főváros szépítéséről értekezni. Fővárosunk ügye az egész országé is, ezt tehát a törvényhozásnak kell felkarolni, így fővárosunk egész Európában páratlan széppé fejlődhet. A főváros tiszta, egészséges levegőjét biztosító intézkedéseket sürget: a Dunapart és néhány közlekedési útvonal sétánnyá alakítását, a Városliget fejlesztését — ezzel ma is időszerű problémát vet fel. Táncsics a belváros szabályozására, szépítésére, kikötők, csatornák építésére, a gyógyfürdők modernizálására is javaslatot tesz munkájában. Táncsics figyelmét nem kerüli el javaslatai megtételekor a páratlan Buda-pesti városkép kezdődő elrontásának folyamata sem. Teljes erővel az Aldunasor felosztása, eladása és beépítése ellen fordul. A város közjava ellen intézett botrányos cselekedetnek minősíti ezt az intézkedést, amelyben a tanácsot csak a „zsebelési" szempont vezeti. Kemény bíráló szavakkal illeti a pesti tanács munkáját és megállapítja, a városi tanács mulasztást követ el akkor, amikor nem válogatja meg, mire költ. Ezért deficites állandóan a gazdálkodása. A polgároknak nem szabad megengedniük, hogy a közpénzekből bármily csekély részt haszontalanságokra fordítsanak, ellenben nem szabad kímélni azt, amit a főváros nagyszerűsítése és fejlődése megkövetel. „De a fővárosnak valódi nagyszerűsítése csak úgy történhetik, ha előbb Buda és Pest egygyé olvad össze . , ." Táncsics nem volt várospolitikus, városrendezéssel foglalkozó szakember, javaslatainak jórésze azonban megvalósulta kiegyezés után. 259