Levéltári Szemle, 33. (1983)

Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - IRODALOM - Szekeres József: Források Budapest múltjából. Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai. Szerk.: Ságvári Ágnes / 249–260. o.

már távol esnek a mai közgondolkodástól, inkább csak a történelem után intenzívebben érdeklődők és természetesen a szakemberek figyelmére számíthatnak. Ezért is esett a sorozat szerkesztőinek figyelme a XVII. sz. végi új fejlődés kiindulópontjára, a városok felszabadításával kezdődő csaknem három évszázados periódusra, melynek méltó lezárásaként, históriai eseményként a több mint két millió lakost számláló Nagy-Budapest létrehozása áll 1950-ben. A nagy időszakból az első kötet az 1873-as főváros-egyesítés évéig halad. Az alig másfél évtized híjjánkétszáz éves időszak folyamán előbb lassan —helyreállítva az elnyúlt ostrom szörnyű pusztításait és leküzdve a Habsburg uralom által a fejlődés elé állított mesterséges akadályokat — majd az 1790-es évektől egyre fokozódó ütemben válnak a testvérvárosok újból az ország gazdasági, politikai és művelődési központjaivá. A dokumentumanyagból megismerhető az ostromban teljesen elpusztult és elnéptelenedett városok benépesülésének, a városkép kialakulásának, a közigazgatás, a városigazgatás kiépülésének folyamatai, főbb jellegzetességei. Sor kerül a lassan feléledő gazdasági élet bemutatására, majd a már talpraállt városokon belül a társadalmi rétegződés szociális, politikai és kulturális viszonyainak jellemzésére. A lakosság nemzetiségi viszonyainak ismertetésénélnyomon követhető a bécsi kormányzat azon törekvése, hogy az újonnan letelepedők kizárólag német nyelvterületről érkezzenek, mivel a Habsburg birodalom vezetői körei úgy vélték: politikai érdek, hogy a magyar etnikum közepén megbízható német centrum jöjjön létre. De a közölt dokumentumok e kísérlet csődjére is rávilágítanak, mert a bécsi udvar Magyarországot sújtó gazdaságpolitikája a német polgárságot fokozatosan a magyar függetlenség ügye mellé állította. Pest-Buda a XIX. sz. első évtizedeiben azon városaink közé tartozott, ahol a német eredetű lakosság még németül beszélt, de már magyarnak vallotta magát és a politikai asszimiláció megelőzte a nyelvi egyesülést. A kötet legérdekfeszítőbb részei azok a dokumentumok, amelyekből kitűnik, miképpen lett a XVIII. sz. végére a gazdaságilag megerősödött két város a XIX. sz. első felében az ország irányító centrumává. Az 1800-as évektől ide kapcsolódnak a függetlenségi mozgalom nagy politikai eseményei. Az 1848. márciusi forradalmat, amelynek eredményeként Magyarországon megszűnt a feudalizmus, a kettős város fiatalsága robbantotta ki és vitte diadalra. Innen indult a szabadságharc, majd annak leverése után itt formálódott az osztrák abszolutista törekvésekkel szembeni ellenállás. Itt, e két városban sarjadt ki az új magyar irodalom és művészet. A kötet dokumentumaiból nyomon követhető a két nagyobb testvérváros és a gazdaságilag ezekben az évtizedekben gyors fejlődésnek indult Óbuda polgárainak azonosulása a nemzeti harc ügyével, majd a szabadságharcot követő elnyomás éveiben a forradalom eszméi, ügye melletti kiállás és ellenállás. Ezekben az években vált nyilvánvalóvá a főváros és az ország teljes egymásra utaltsága, alakult ki a főváros vezető szerepével fémjelzetten az egységes nemzeti közvélemény. Az érdekes mű utolsó fejezetéből az 1867. után önállóvá lett Magyarország egyesített fővárosának, Budapestnek a megszületését ismerheti meg az olvasó. A sorozat második kötete alig fél évszázadot, 1873-tól 1919-ig fog át, mégis ez az időszak a főváros életében meghatározó eseményeknek gazdag tömegét vonultatta fel. Néhány évtized alatt, és talán ez a legdöntőbb, az egyesített városokból létrejött Budapest nemcsak lélekszámában, külső képében vált korszerű, világviszonylatban is jelentős metropolissá, az Osztrák-Magyar Monarchián belül Bécs ellenpólusává, hanem egyidejűleg Magyarország iránytadó, és meghatározó szerepkörű centrumává, a hazai modern kapita253