Levéltári Szemle, 33. (1983)

Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - IRODALOM - Szekeres József: Források Budapest múltjából. Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai. Szerk.: Ságvári Ágnes / 249–260. o.

FORRÁSOK BUDAPEST MÚLTJÁBÖL Budapest Főváros Levéltára Forráskiadványai. Szerk.: Ságvári Ágnes Budapest Főváros Levéltára, a maga kb. 17 kilométernyi fővárostörténeti forrásanyagával, hazánk egyetlen önálló és legnagyobb városi levéltára. Ennélfogva elsőrendű feladata — a forrásdokumentációs anyag őrzésén, konzerváásán, begyűjtésén és felhasználásra alkalmassá tételén túlmenően — a főváros múltjának átfogó tanulmányozása, az iratanyag feldolgozásán alapuló felismerések közkinccsé tétele, a várostörténeti kutatások elősegítése, s átalában a magyar várostörténetírás megújítására irányuló törekvések kezdeményezése, meglévő erőfeszítések támogatása. A várostörténetírás jelentőségét nemcsak az országszerte tapasztalható nosztalgiahullám, a rég- és közelmúlt eseményei iránt a közváemény részéről megnyilvánuló hatalmas mérvű érdeklődés motiválja, hanem szoros összefonódása más fontos levéltári feladatokkal is. Elég, ha csak a levéltárak fontos közművelődési-tudatformálási feladatait tekintjük: nyilván az érdeklődés középpontjába került témákhoz kapcsolódva, azokat bemutató és feltáró, valamint feldolgozó és közreadó tevékenység útján sokkal egyszerűbbé, jobban megoldhatóvá válnak ezen feladatok. Más szempontok is alátámasztják azonban a főváros fejlődésének, nagyvárossá alakulásának a korábbiaknál intenzívebb kutatását és feltárását A városfejlesztők és várospolitikusok Budapesten és vidéken egyaránt várják a magyar urbanizációs fejlődés történelmi analizisét, részben az újabb városrendezési-fejlesztési tervek megalapozottabb kimunkálása, részben a mai városigazgatás szélesebb aspektusokra helyezése, az előzmények szükségszerű figyelembevétele szempontjából. A régi fővárosi levéltár vezetői, dolgozói, de a városvezetők is felismerték a várostörténeti feltáró munka fontosságát. A levéltár munkáját a századfordulót követő szabályozások során mindinkább a főváros történetének feldolgozása területén kívánták koncentrálni. Ez ösztönzések nyomán alakult ki a levéltár irányító, szervező szerepe a főváros múltjának feltárására irányuló tudományos tevékenység terén. 1945. után sajnálatos módon ez a tevékenység megszakadt s a levéltári terület állami irányításának majd két évtizede alatt is csupán az iratanyag használatát elősegítő segédletek publikálására nyílt lehetőség. Az 1950-es évek derekán induló újabb várostörténeti munkák bázisát a főváros keretei között maradt Budapesti Történeti Múzeum vette át. 1968-ban újból a főváros kötelékébe került a levéltár. Néhány év leforgása alatt az új levél tárfenntartó, felismerve a közművelődési, történeti és várospolitikai igényeket a levéltár létszámát háromszorosára, költségvetési keretét ötszörösére növelte. A fentieken túlmenően, mintegy 12 millió forintos beruházás révén, új részleget alakíttatott ki a Hűvösvölgyben korszerű, 3500 ifm befogadó képességű raktárakkal, iratvédelmi műhelyekkel és a terv- és térképtár anyagának biztonságos elhelyezésére alkalmas acélszekrényekkel. Az új beruházás révén lehetővé vált az 1873—1944. évek legfontosabb városigazgatási iratainak és a térképtárnak — portalanítást és fertőtlenítést követően — a Bazilika kedvezőtlen raktáraiból történő kimentése is. Budapest Főváros Tanácsa V. B. a levéltár tudományos és ismeretterjesztő tevékenységének újbóli fellendítésére is figyelmet fordított. Már 1970-ben — a helytörténet249