Levéltári Szemle, 33. (1983)

Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - IRODALOM - Kállay István: Vác története I–II. kötet. Szentendre, 1983. / 235–236. o.

VÁC TÖRTÉNETE Szerkesztette: Sápi Vilmos. Szentendre, 1983.

1—

II. 642. pp. Az utóbbi időben örvendetesen fellendülő várostörténeti irodalom újabb művel gazdagodott. A Vác Városi Tanács anyagi támogatásával, a Pest megyei Múzeumok Igazgatósága kiadásában megjelent kötet valóban gazdagodást jelent. Az összefoglaló mű megírásának gondolata a város 900 éves fennállásának alkalmából merült fel, mivel a korábbi várostörténeti művek egyrészt hozzáférhetetlenek, másrészt elavultak. A kiadók szándéka az volt, hogy neves szerzői gárda (Alföldi Vilma, Czoma László, Kővári Klára, Kubinyi András, Molnár Lajos, Petri Edit, Sápi Vilmos, Sárfalvi Béla, Urbán Aladár, Vargyai Gyula és Vass Előd) megnyerésével igyekezzenek hozzásegíteni az érdeklődőket, hogy a legújabb eredményeket is számba vevő, alapos tájékoztatást kapjanak. A kötet a magyar történelem szokásos tagolódását követve mutatja be Vác történetét. Az első fejezet a földrajzi helyzetet, a természeti adottságokat, a települési feltételeket, a társadalmi és a politikai határokat, a népességben és a területben bekövetkezett átalakulásokat, az iparvárossá fejlődést és a város vonzáskörzetét, a második fejezet Vác és környéke régészeti leleteit ismerteti. A középkori (1526. előtti) Vác történetét Kubinyi András írta meg. Bemutatja a püspökség és a plébániák alapítását, a várat és a települést, a tatárjárás utáni újjáépítést, a középkori mezőgazdaságot, ipart, közlekedést és kereskedelmet (vám, rév, hetipiac, vásárok), a népesség megoszlását, az egyháziakat, az iskolázottságot, a vallásos egyesületeket, a helyi igazgatást és Vác földesúri-városi jellegét. A török kor Vass Előd munkája. Olvashatunk a hódoltsági terület szélén fekvő Vác helyzetéről a török uralom kezdetén, a 15 éves háború koráról, a püspöki-káptalani és a szultáni hász-birtok gazdálkodásáról, a püspök és a kamara uradalmának szerepéről és jellegéről, a magyar királyi adóztatásról, a szultáni hász-birtok földesúri jövedelmeiről, a váci jobbágygazdaságok árutermeléséről, a váci iparosok működéséről, az országos és helyi kereskedelemről, a lakosságról és a helyrajzról, az egyházakról, a vallásokról, az iskolákról, a helyi igazgatás szerveiről és működésükről (a váci bírák, esküdtek; a török kormányzó, a kádi és az eminek). Vác késő feudális-kori fejlődéséről Vass Előd, Molnár Lajos és Sápi Vilmos ír. Igen helyesen külön alfejezetet szentelnek az eseménytörténetnek (a legtöbb várostörténeti munkában ugyanis nehezen találjuk meg az eseményeket), mégpedig hármas tagolódásban: a Rákóczi-szabadságharc végéig 1686—1711: a mezővárosi fejlődés útján 1712 — 1790: és a reformkor 1790-1847 (talán a reformkort egy kissé korábbra téve.) Vác 1848-ig földesúri hatalom alatt állt. A mezővárosnak 1742-ig a mindenkori váci püspök volt a földesura, ettől kezdve a kiszakított nyolcadrész földesura a káptalan lett. A hétnyolcad részt kitevő Püspökvác földesúri jogát a püspökök gyakorolták: ritkán személyesen, inkább prefektusaikon keresztül. Széküresedéskor (pl.: 1785 —1807-ben) a királyi kamara prefektusa volt a földesúri hatalom képviselője. A prefektus helyett utasítást adhatott a tanácsnak az uradalom építészeti felügyelője vagy a tiszti ülés is. Vác (Püspökvác és Káptalanvác) mezőváros tanácsa az úrbéri szerződések és az uradalmaktól kapott (vagy megerősített) statútumok alapján végezhette igazgatási és gazda235