Levéltári Szemle, 33. (1983)

Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - IRODALOM - Ijjas József: Hajdú Lajos: II. József igazgatási reformjai Magyarországon. Bp., 1982. / 227–233. o.

reformja illetőleg a minősítési rendszer bevezetése. A második előfeltétel az ügyvitel megreformálása: azaz gyorsabbá, egyszerűbbé és olcsóbbá tétele volt. Ennek során az uralkodó rendelkezéseket hozott az időhúzó-szabotáló taktika, a II. József által szarkasztikusan „Schreiberey "-nek nevezett felesleges aktagyártás, illetőleg a sógorok-komák számára állami stallumokat szerző létszámnövelés megfékezésére. A mérsékelt reformpolitika kudarcai, illetőleg „bumeráng-effektusai" (tehát az uralkodó intencióval ellentétes hatásai) ösztönözték az uralkodót az igazgatási szervezet megreformálására. Ez a tárgyalt periódusban felsőfokon, tehát az udvari és országos dikasztériumok összevonásával-átszervezésével kezdődött meg, amely mögött az a közvetlen célkitűzés rejlett, hogy az irányított egységek számának csökkentése által az irányítás áttekinthetősége és hatékonysága fokozódjék. Nyilvánvaló volt azonban, hogy a szervezeti reform nem áll meg a felső szinten, hanem sor kerül az egész közigazgatási „vertikum" átszervezésére-kiépítésére is. Ennek intenzitását és mélységét azonban már nem pusztán igazgatási-technikai, hanem hatalmi-politikai szempontok is erősen befolyásolták (pl.: az első népszámlálás akadozása, a magyar nemesség tervbe vett megadóztatása, privilégiumainak és hatalmának fokozatos csökkentése). A monográfia harmadik témaköre a vármegyei önkormányzat felszámolása, illetőleg a kerületi főispáni rendszer megteremtése kapcsán az uralkodó és a kancellária közötti harc céljainak, módszereinek és alapvető dokumentumainak vizsgálatával foglalkozik. Mindenek előtt cáfolja azt a közkeletű nézetet, hogy II. József uralkodása úgy interpretálható, mint az 1760-ban megfogalmazott „Álmodozások" gyakorlati megvalósítása. Az egyik argumentum ezzel szemben az, hogy a társuralom hosszú évei II. Józsefben egyrészt célkitűzéseinek kikristályosodását és megerősödését eredményezték, másrészt viszont a végsőkig fokozták benne a türelmetlenséget, s ezért egyeduralkodása idejére egyre kevesebb figyelmet fordított a fokozatosságra, a társadalmi bázis, a megfelelő eszközök és módszerek megválasztására. A másik argumentum pedig az az alapvető megállapítás, hogy egészen más dolog egy kormányzati rendszert kívülről kritizálni, mint a kormányzati rendszeren belül, a kormányzás felelősségének terhe alatt cselekedni. A harc első dokumentuma az 1784-ben keletkezett „Gondolatok", amelynek eredeti szövege nem állott Hajdú Lajos rendelkezésére, amelyet azonban a szerző rekonstruált, részben a kancelláriának erre válaszként kidolgozott „Elaborátuma", részben egyéb hiteles levéltári források alapján. Ebben az uralkodó még egy átfogó (tehát nem pusztán a közigazgatásra korlátozódó) reformprogramot dolgozott ki. Erre adott válaszként fogalmazódott meg a kancellárián (minden bizonnyal Ürményi József és Pászthory Sándor tollából) a kancellária „Elaborátuma". Az „Elaborátum" szintén egy — a „Gondolatokhoz" képest alternatív - átfogó reformprogram, egyben a felvilágosult jozefinista nemesi értelmiség legalapvetőbb — és mindeddig méltánytalanul kevés érdeklődést kiváltó — koncepciójának foglalata. A „Gondolatokban" és az „Elaborátumban" közös vonás a reformok, a változtatás szükségességének tudata, átélése és igenlése. Alapvető különbség azonban, hogy míg a „Gondolatok" csak a hibákat és a célokat látja világosan, addig az „Elaborátum" a realitásokat is, másképp fogalmazva a realitásokból kiindulva akar változtatásokat, nem pedig a realitásokat figyelmen kívül hagyó felfordulást. Modern fogalmakkal úgy is fogalmazhatnánk, hogy a különbség nem stratégiai, hanem taktikai. Az „Elaborátum" I. része Magyarország alkotmányával foglalkozik, feltárja annak pozitívimait és negatívumait is. A II. rész az uralkodó és a rendek által együttesen 229