Levéltári Szemle, 33. (1983)

Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - EGYESÜLETI ÉLET - Hidvégi Violetta, G.: Tanácskozás a tudományos dolgozókról / 203–216. o.

A hozzászóló ezután kitért az egyes levátári munkafajták ismertetésére. Az egyházi levéltárak speciális helyzetéből adódóan kiemelte az iratvédelmi munkát és a gyűjtőterü­leti feladatokat. Bár a publikációk száma az egyházi levéltárosok esetében magas, azonban a megjelent művek nem levéltári publikációk. Elmélyült kutatáshoz elsődlegesen rende­zett levéltárra van szükség. Anyaguk feltárása érdekében most készítik levéltáruk repertó­riumát, és remélik, hogy azt mielőbb az érdeklődők kezébe tudják adni. Az állami levéltárosokkal való kapcsolattartásra egyetlen fórumot a Levéltári Szek­ció biztosít, amelynek munkájában szívesen részt vesznek. Az egyházi levéltárosok na­gyobb megbecsüléséről és anyagi elismeréséről már többféle határozat született, azonban e területen az egyházi hatóságok határozottabb állásfoglalására lenne szükség. Az álami szaklevéltárak munkatársai közül Körmendy Adrienne a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Levéltáráról készített összefoglalót. E levéltár 20 éves múltra tekint visz­sza. Az MTA Elnöksége 1963-ban határozta el, hogy az Akadémiai Könyvtár keretében, saját levéltárat alapít. Az Akadémiai Levátár formailag a Könyvtár egyik osztályaként szerepel, szakmai szempontból és külső kapcsolatait illetően azonban nagyfokú önálló­sággal rendelkezik. Az Akadémiai Könyvtár nemcsak szolgáltató háttérintézmény, hanem tudományos műhely, amelynek profiljába szervesen illeszkedik a levéltár is. Működésének első szakaszában elsősorban iratmentéssel és begyűjtéssel foglalkozott. Sajnos a rendkívül szűkös raktári férőhely miatt csak az Akadémia központi szerveinek levéltárérett iratanya­gát tudták begyűjteni, az intézetek és tudományos titkárságok dokumentumainak átvétele még hosszú ideig megvalósíthatatlan feladatnak látszott. Az 1970-es évek végéig a levéltár tudományos dolgozóinak helyzete semmiben sem különbözött a középkáderek vagy a raktárosok helyzetétől. Ekkor azonban a Levéltár megfelelő elhelyezést nyert a MTA Münnich Ferenc utcai irodaházának épületében, és így a dolgozók munkakörülményei lé­nyegesen megjavultak. Döntően megváltozott a raktári helyzet is. A Törökbálinton fel­épült könyvtári raktár jelentős részét (kb. 6000 fm), levéltári raktár céljára alakították ki, ami — a távolságot leszámítva — megfelel a követelményeknek. így hozzá lehetett kezde­ni a levéltár gyűjtőkörébe tartozó levéltárérett iratok begyűjtéséhez, feldolgozásához és kutatásához is. Javultak a munka személyi feltételei. Lehetővé vált, hogy mindenki végzettségének megfelelő munkát végezzen, és szakmai tudása a levéltár érdekében a lehető legmaximáli­sabban kerüljön kihasználásra. A levéltár 1981-ben azt a feladatot kapta a fenntartótól, hogy a tudományos munkatársak egyéni kutatásain kívül — amelyre továbbra is egy kuta­tónap áll rendelkezésre, készítsenek intézményi kutatási tervet. Az Akadémiai Levéltár profiljába a tudománytörténeti források, kéziratok kutatása, tudományos intézetek hi­vataltörténete tartozik. Az elképzelések kialakításakor az Akadémiai Levéltár elsősorban a szocialista akadémiai levéltárak tapasztalataira támaszkodott. A 60-as évek közepén, a Lengyel Tudományos Akadémia Levéltárának kezdemé­nyezésére rendszeres együttműködés alakult ki a szocialista akadémiai levéltárak között. 1965 óta 3—4 évenként rendszeresen találkoznak az akadémiai levéltárak képviselői, és kapcsolataik a kétoldalú megbeszéléseken, tapasztalatcseréken, tanulmányutakon is erő­södtek. A tudománytörténeti kutatások megszervezésénél azonban nem lehetett szó auto­matikus példaátvételről, hanem messzemenően figyelembe kellett venni a hazai viszonyo­kat. A kutatási program végrehajtásához a különféle levéltárak munkatársainak együttmű­214

Next

/
Thumbnails
Contents