Levéltári Szemle, 33. (1983)

Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - EGYESÜLETI ÉLET - Dóka Klára: A tudományos dolgozók körében végzett közvéleménykutatás eredményei / 189–202. o.

terhesnek érzi, de bizonyára sokszor a levéltár presztízse függ tőle. A válaszadók 35 %-a a sajtón, rádión és TV-n keresztül is kifejtett közművelődési tevékenységet, amely tömegkommunikációs eszközök közül a helyi sajtó a legfontosabb. A helytörténeti és közművelődési munka összes problémáival és buktatóival együtt biztosít helyet a levéltárnak a megyei intézmények hierarchikus rendszerében, ez teszi lehetővé, hogy a munkatársak a társadalmi és tudományos közéletbe bekapcsolódjanak. Az idősebb kollégák gyakran beszélnek arról, hogy a század első felében a főlevéltárosnak milyen tekintélye volt a megyében. Tagja volt a törvényhatósági bizottságnak, részt vett a döntések előkészítésében, az alispán bizalmi emberének tekintette. Ha a mai levéltárosok közéleti szereplését vizsgáljuk,látható, hogy ma sem rosszabb a helyzet. A tanácsi levéltárak jól „gazdálkodtak" az 1969 óta megnőtt anyagi és egyéb lehetőségekkel, és meg is kapták az őket megillető helyet a megyei szervezetben (VII. sz. táblázat). Egy tényezőt azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni. A népszerűsítés, a történeti tudatformálás bizonyos szinten csak elmélyült kutatásokon alapulhat, a kutatáshoz pedig komoly belső munkára, jó segédletekre, megfelelően rendezett és főként épségben fennmaradt levéltári anyagra van szükség. Ha csak a munkaidő kis %-a jut a gyűjtőterületre, akkor igen keveset tudunk a jelen történeti dokumentumaiból megmenteni. A jelenlegi kutató- és közművelődési munka olyan elődök gyűjtő, iratmentő és rendező tevékenységén alapul, akik ugyan nem írtak évente 25 cikket, nem tartottak hetenként előadást, hanem az iratanyagot az egyetemes nemzeti kultúra szerves részének tekintve látták el a mainál kevésbé látványos feladataikat. Mint a jelen felmérés adatai is bizonyítják, a jövő levéltára érdekében ezzel a felelősséggel kell végezni a levéltári teendőket, felmérve a realitásokat, a rendelkezésre álló erőforrásokat, megteremtve a fenntartók és a közvélemény, a kutatók és munkatársak, társintézmények és társadalmi szervezetek által ideálisnak ítélt levátári műhelyt. 196