Levéltári Szemle, 33. (1983)

Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Serege Anikó: Tarcal mezőváros írásbelisége a 17. században / 133–140. o.

A könyv bevezetőjében ismertetett körülmények miatt abban szerepelnek — még a napi bejegyzések előtt — a város statútumai is. 1605. elején Básta György császári zsoldosvezér csapataitól rettegett a Hegyalja. Február 5-én betörtek Tárcáira is, elpusztítva az oppidum jelentős részét. Egyebek között megsemmisült a levéltár és a törvénykönyv is. 1606-ban került sor a statútumok újbóli rögzítésére, ekkor új jegyzőkönyvet is felfektetett a város, s ennek az elején szerepelnek a consvetudok is. Szerkezete a következő. Az első 3 oldal az íráskép alapján későbbi, 18. századi, cím nélküli névsor. Valószínűleg itt is azzal az elterjedt gyakorlattal van dolgunk, hogy az utódok régebbi dokumentumok üresen maradt lapjait felhasználják saját feljegyzéseikhez. Ezután kezdődik az 1606-ban íródott megemlékezés a könyv elkészültéről, készítőjéről, aki az aláírás szerint „Petrus Haznos Zombori Ecclesia Tartczaliensis Diaconus."

14 Zombori Péter kiemelkedő személyiség volt a városi igazgatás történetében. Nem csak az új városkönyv fűződik az ő nevéhez, hanem később is többször választják bírónak, ül. szolgabíróként, vagy esküdtként találkozunk többször a nevével 1646-ig. Tudjuk róla, hogy Wittenbergben tanult és 1597-ben hagyta el iskoláit, majd egyházi szolgálatba állt.

1 s Ennek ellenére helyet kapott a város világi vezető testületében. Erre mások esetében is találunk példát a város történetében. Ezután az olvasóhoz írt ajánlás következik.

16 Külön is ki kell emelni a mai olvasó számára is szépnek tetsző bevezető stílusát. A kor szokásainak megfelelően bibliai példázattal alátámasztott, erkölcsi tanulságokkal átszőtt történeti bevezetőben az ország Hunyadi Mátyás uralkodása utáni történetébe ágyazva városa sorsfordulóit mutatja be Dániel próféta szavaival. Egy mélyen istenfélő, hazájáért és városáért komolyan aggódó polgárt ismerünk meg. Ez az irodalmi szintű elmélkedés vezet át a Bástadulás, majd a „törvények" összeírásának leírásához. A pusztítás után a lakosság visszamerészkedett a városba, az elöljáróság összehívta az idős és köztiszteletben álló férfiakat, valamint tanúkat hívott Tokajból és Keresztúrból. Az egyháziakkal kiegészített testület együttesen idézte fel a város életét szabályozó consvetudókat. A városok jogi szempontjából fontos adat, hogy ezzel az oppidum a jus statuendit gyakorolja! Az így rekonstruált statútumok 19 pontban szabályozzák a város életét. Ha áttekintjük ezeket, rögtön kiderül, hogy kik vettek részt a város vezetésében, milyen lényeges tisztségek léteztek a már említett bíróin, esküdtin és tanácstagin kívül, mely kérdések tartoztak a testület hatáskörébe, és nem utolsósorban az, hogy a város életét döntően meghatározó borgazdálkodás hogyan alakította a város életét. Ezeket összevetve a napi bejegyzésekkel kitűnik, hogyan valósultak meg a gyakorlatban ezek a „törvények", hogy az oppidánusoknak milyen jogi természetű napi intéznivalói voltak. E kérdések megválaszolása, és a levonható következtetések megállapítása meghaladják e munka kereteit. Felvetésükkel csupán e forrástípus értékét, felhasználhatóságát szeretném jelezni. A továbbiakban közli a jegyzőkönyv a Tokajnak, mint uradalmi központnak szolgáltatott adót, majd újabb névsorok következnek, ismét csak cím nélkül, sajnos. Egy rövid oldalon még a borkiárulás szabályairól olvashatunk, melyek adalékként szolgálhatnak a város és földesura közötti viszonyhoz. Mindezek után következik a tulajdonképpeni jegyzőkönyv: napi események rövid, tárgyszerű felsorolása. 137