Levéltári Szemle, 33. (1983)

Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Pandula Attila: A Magyar Történelmi Társulat Archeográfiai, Heraldikai és Genealógiai Szekciójának megalakulása / 129–131. o.

Pandula Attila A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT ARCHEOGRÁFIAI, HERALDIKAI ES GENEALÓGIAI SZEKCIÓJÁNAK MEGALAKULÁSA Az utóbbi években világszerte megnőtt az érdeklődés a történelem segédtudományai iránt. Ezek között is kiemelkedő népszerűségnek örvend a genealógia és a heraldika. Magyarországon jelentős múltja van a történelem segédtudományai művelésének. Éppen 100 éve, 1883-ban alapították meg a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaságot. Alapítói között ott voltak a magyar tudományos élet kiválóságai: Csánky Dezső, Fejérpataky László, Finály Henrik, Ipolyi Arnold, Nagy Iván, Ortvay Tivadar, Pauler Gyula, Rómer Flóris, Szinnyey József, Tagányi Károly, Thallóczy Lajos. A Társaság nagy súlyt helyezett a történelem segédtudományai színvonalas művelésére, a magyar szaktudomány elmaradásának pótlására. A Társaság folyóirata a „Turul" (1883-1950), első szerkesztője Nyáry Albert és Fejérpataky László voltak. A folyóirat tematikája a történelmi segédtudományok szinte valamennyi részterületét érintette, elsősorban azonban genealógiával, heraldikával foglalkozott. Régi évfolyamai napjainkig értékes anyagot szolgáltatnak a kutatás számára. Célul tűzték ki több szakmunka megjelentetését is. Jelentős válalkozás volt a Magyar Címeres Emlékek (Monumenta Hungáriáé Heraldica). Ennek I. és II. kötetét Fejérpataky László szerkesztette (1901—1902), a III. kötet azonban csak jóval később, 1926-ban jelent meg, ezt Áldássy Antal szerkesztette. Ez a munka saját korában nagy érdeklődést váltott ki, a külföldi szakmai körök is elismeréssel emlékeztek meg róla. Példányai értékes ritkaságnak számítanak, s napjainkban is igazi „csemegét" jelentenek a heraldikával foglalkozó szakemberek, érdeklődők számára. A geneológiai érdeklődés kielégítését szolgálta a Magyar Nemzetségi Zsebkönyv (I. kötet 1888. II. kötet 1905.) Több elképzelés — elsősorban anyagi okokból — nem valósult meg, így a heraldikai műnyelvről szóló munka és a címergyűjteményekhez összeállítandó betűrendes motívum mutató. A kiadványokat előfizetés útján, és bizományosok segítségével terjesztették. A hírlapok számára ismertetési példányokat küldtek, több hazai és külföldi társasággal álltak kiadvány cserekapcsolatban. Nagy jelentőségűek voltak a Társaság ülései, ahol szakproblémákat vitattak meg. Ezeket mindig nagy érdeklődés kísérte. A szerteágazó munka a korábban elmaradt magyarországi történeti segédtudományokat a nemzetközi élvonalba juttatta. A két világháború közötti időszakban a genealógia erősen kompromittálta magát. A zsidótörvényeket követő származáskutatás és az egyoldalú, csak a nemességet vizsgáló genealógiai irányzat igen kedvezőtlenül befolyásolta a történeti segédtudományok nagy részének további fejlődését és hozzájárult ahhoz, hogy azokat a felszabadulás után teljesen a háttérbe szorítsák. Hosszú szünet után a magyar tudományos életben — tekintettel a növekvő érdeklődésre — először a levéltárak által szervezett Dunántúli Településtörténeti Konferenciákon (Székesfehérvár, Veszprém, Pécs, Siófok) szerepeltek genealógiai témák. 129