Levéltári Szemle, 33. (1983)

Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Herczeg Mihály: Adalékok a nagy és középbirtok területi változásaihoz a századfordulótól a felszabadulásig Orosházán és környékén / 93–128. o.

Ez mind jól hangzik, csak egyetlen szépséghibája, hogy így nem felel meg a valóságnak. Tótkomlóson a legnagyobb „földesúr" a község. Ez növelte eredetileg 101 kh-as birtokát 1925-ben 1538 kh-ra, amely az 1937-es Gazdacímtár szerint lecsökkent 1375 khra. Ebből 436 kh volt a szántó. Amint az ilyen községi birtoknál lenni szokott, tekintélyes területet (itt 329 kh) foglaltak el az utak, csatornák, beépített területek. Az állandó földszerzés a kapitalizmus korában valóban létező folyamat, de ebben a térségben nem a nagybirtokra jellemző, hanem a középbirtokra, illetve a megerősödött paraszti gazdaságokra. Amint láttuk, Pusztaföldváron 1897-ben 8 nagyobb birtok kezén 1656 kh volt. De ebből 100-200 kh közti 5, a 200-300 kh közti 1, a 300-400 közti 1 db. S a legnagyobb birtok 452 kh. Az 1925. évi statisztikában 1134 kh négy nagyobb birtok közt oszlott meg, ebből is kettő közületé (Pusztaföldvár és Orosháza községeké). 1937-re valóban ugrásszerű itt a növekedés: a nagybirtok területe 3481 kh. Ebben az összegben benne van a 100 kh aluli 3 nagyobb birtok, a 7 db 100—200 kh közti gazdagparaszti birtok. Ismét szerepel Orosháza és Pusztaföldvár község is. Itt tüntették föl az addig Békéssámson határában szereplő, eredetileg Wenckheim birtokot. Csakhogy ezt a kígyósi uradalom még 1855-ben megvette, s ha jól emlékszünk, akkor megközelítette a 6000 kh-at. A valóságban ez a nagybirtok is kisebb lett! Meggyőződésünk, hogy az orosházi járásban a valóban „nagy" nagybirtokra nem a területi expanzió a jellemző. Attól függetlenül valóban nő az agrárproletárok száma, de annak oka sok más öszszetevőben keresendő. Egyébként itt most nyitott kapukat döngetünk. Dér—Szabó: Békés megye 1944—1945-ben (Békéscsaba 1975.) c. könyvében már hasonló vélemény fogalmazódott meg: „A XX. században jelentősen csökkent a feudális eredetű nagybirtokok súlya. 1935-ben a mai megye területén a földterületnek 24%-át uralták az ezer holdon felüli birtokok. A latifundiumok erejének apadása több tényezőre vezethető vissza. Egyrészt családi megosztódás révén kisebb egységekké alakultak, másrészt a gazdagparasztság és a bérlők is el-elcsíptek egy-egy határrészt a földbirtokosoktól."

25 Ügy gondoljuk, mindez kiolvasható az itt közre adott községenként! konkrét adatokból is. Végezetül még utalni szeretnénk a földkérdést megoldó 1945. évi földosztás adataira. Nyilvánvaló, hogy a nagybirtok területét megközelítő pontossággal tükrözik a kiosztott földek adatai, — bár nem teljesen azonos a kettő, hiszen úri birtokok, háborús bűnösnek tekintett, elmenekült gazdag parasztok, sőt még kisebb „fasiszta" birtokok is földosztásra kerültek. A nagybirtokról azért elmondhatjuk, hogy gyakorlatilag felszámolódott, Nagyszénáson Székács Józsefnek maradt 100 kh földje. Fóti Imrének 90 kh, Sterbecz Józsefnek 74, Sváb Sándornak 69 kh. Csorváson Botyánszki Györgynek 115, Prág Gézának 150, Prág Jenőnek 100 kh-ja maradt meg. Problémát jelentett, hogy népes agrárproletár közösségeknek nem jutott saját közigazgatási területükön elegendő föld. Ezért kellett figyelmen kívül hagyni olykor még a megyehatárt is. Az 1945. évi földosztás végső simításai 1948-ra készültek el, ezért szükségesnek tartjuk mindkettő adatait bemutatni. A békéssámsoni határból 2608 kh-at átcsatoltak Tótkomlóshoz. Ezért a csökkenés Békéssámsonnál. Az OFB 1946-ban az orosháziaknak 700 kh-at a szentetornyaiaknak 350 kh-at és a gádorosiaknak is ugyanannyit engedett át a nagymágocsi földekből. 126