Levéltári Szemle, 33. (1983)

Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Herczeg Mihály: Adalékok a nagy és középbirtok területi változásaihoz a századfordulótól a felszabadulásig Orosházán és környékén / 93–128. o.

Tibor gróf második gyermeke gr. Károlyi Gyula (sz.: 1871), akinek felesége gr. Károlyi Melinda. Három lányuk, Margit Gabriella és Emma főleg a mácsai birtokból és Nagykárolyban örököltek. Tibor gróf következő fia, gr. Károlyi Imre, szintén rokonházasságot kötött, felesége gr. Károlyi Zsófia. Gyermekei: Tibor, Ferenc, Victor, György, Consuela és Gyula. Az ő örökségük főleg Nagymágocs határa. Tibor gróf negyedik gyermeke gr. Károlyi Ferenc a mácsai birtokrészből örökölt. Említettük már, hogy gr. Károlyi Györgynek volt egy István nevű fia is —(ez volt az ötödik fia)— akinek elsőszülött fia György (ennek gyermekei: Melinda /1891/ és Georgina /sz.: 1894./. Melindáról nevezték el a Melinda majort a sámsoni határban. István gróf második gyermeke Melinda grófnő /sz.: 1872./), aki gróf Károlyi Tibor Gyula nevű fiához ment nőül.

12 Erről a Melindáról nevezték el Hódmezővásárhely határában a nagyszigeti birtokon a Melinda iskolát. Ebből a nagyon vázlatos áttekintésből is kitűnik, hogy a Károlyi grófok egyrészt jómódú birtokos családokkal kötött házasságok útján, másrészt a rokonházasságok révén próbálták megállítani a megállíthatatlan folyamatot, a birtok aprózódását. Ennek érdekében próbálkozott György gróf az említett hitbizomány alapításával is. Az bizonyos, hogy a nagybirtok, mint rendszer uralja Orosháza vidékét, de az egyes tulajdonos felől nézve félelmetesen szétforgácsolódik. Gr. Károlyi György még nagy gyarapító volt. Kihasználta részben a konjunkturális idők hajtóerejét, részben a Károlyi birtok öröklött tőkeereje, felszereltsége segítette előre. Ebből a lendületből azonban csak György gróf haláláig, másként: a nagy konjunkturális időszak végéig futotta. Utódai az egyre kisebbedő birtokból csak parcelláznak, eladogatnak. Az orosházi parasztok az ő esetükben is mindig a kártyázást, dorbézolást, színésznőket emlegetik. Csakis így tudják maguknak megmagyarázni, hogy a gróf nem gyarapodik, hanem csak kopik a vagyona. Közben az orosházi parasztság egyéni vásárlásaival mélyen behatolt a környező határokba. Magát továbbra is orosházinak tartotta. Házasságot majdnem mindig orosházival kötött. Oda kötötte a családi ház is, ahová öreg korára behúzódott. Ezeknek a „terjeszkedő" orosháziaknak nehéz és bizonytalan a kimutatásuk. A vásárhelyi Pusztán aki tanyát épített, azt a vásárhelyi hatóságok mindenütt vásárhelyi lakosként emlegetik. Pl. Csizmadia Imre Puszta 169. sz. alatti vásárhelyi lakos. Csak a nevek alapján lehet a kataszteri térképekről nyomon követni a behatolásukat. Először az Aradi út, a Komlósi út és a Makai út mentén találjuk őket. Az 1880-as években az Aradi úttól keletre már legalább 2/3 részben orosházi nevű birtokost találunk. Adónyilvántartások, választási névjegyzékek csak azoknál jelölik illetőségi helyül Orosházát, akiknek nincs tanyája, csak puszta földje. A parcellázások első megjelenése tulajdonképpen Rosthy Albert nevéhez fűződik, aki 1830-ban szentetornyai pusztájából 47 holdat átengedett 19 orosházi gazdának. 1848-ban újabb 40 holdat adott át 14 orosházi lakosnak. 1859-ben az egész Szőlőhegyet az uradalom praktikussági okból áttelepítette az Eötvös puszta Orosháza felőli részére. Ennek a résznek a történetét Zilahy Lajos dolgozta fel „Egy paraszti szőlőhegy szervezete és működése a XIX. században" (1. Békési Élet 1975. évi 2. sz.). Az 1880-as évek végén a 90-es évek elején nagyobb méretű kollektív földszerzésekre is nyílt alkalom. 1884-ben a kincstár áruba bocsájtotta a földvári pusztát (5176 kh.), amelyet Orosháza község megvásárolt és tehetősebb lakosai közt szétmért. Néhány év múlva hasonlóképp szerezték meg a bánhegyesi Urszinyi birtokot (500 kh.). Egyéni 99