Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 1. szám - HIVATALTÖRTÉNET - Pető Iván: A Könnyűipari Minisztérium hivataltörténete, 1949–1967 / 81–118. o.

6. A legnagyobb vállalatokat — a Népgazdasági Tanács utasítása szerint — közvetlenül a szakfőosztályok alá kellett rendelni. A kisebb vállalatoknak viszont általában továbbra is az ipari központokon keresztül kellett a minisztériumhoz kapcsolódni. 7. A beruházó vállalatok és a tervező irodák közvetlenül kapcsolódtak a főosztályokhoz, míg a kutatóintézetek miniszter-helyettes, vagy csoportfőnök felügyelete alá kerültek. 8. A termelési főosztályok feladata nem változott. 9. A határozat kimondta: az ipari minisztériumok alatt kereskedelmi vállalatok nem működhetnek. 10. A szovjet tulajdonban levő, illetve a magyar-szovjet közös vállalatokra a szakfőosztályokon belül külön előadót, a minisztériumon belül központi felelőst kellett kinevezni. 11. A Népgazdasági Tanács utasította a két új minisztert, hogy az átszervezéssel együtt csökkenjen a létszám, elsősorban a szakemberek termelő vállalatokhoz irányításával. Ezek voltak tehát a Könnyű- és Nehézipari Minisztérium szervezését meghatározó közös alapelvek. A Népgazdasági Tanács határozata differenciáltan is foglalkozott a két tárcával. A könnyűiparban három csoportfőnökség alakult, a textilipari, a vegyesipari és az élelmezési. Ezzel megszűnt az Ipari Minisztériumban 1949. január 1-től szervezett (14 000/1948. Ip. M. sz.) két könnyűipari jellegű csoportfőnökség, a könnyűipari és a fa-, papír- és nyomdaipari. A Népgazdasági Tanács utasította a könnyűipari minisztert, hogy a Textilipari Csoportfőnökségen belül négy termelési főosztályt szervezzen, úgymint: 1. pamut-, kender- és leniparit, 2. gyapjúiparit, 3. selyem-, kötszövött és rövidáruiparit, 4. konfekcióiparit. Az utasítás arra is kitért, hogy a selyem-, kötszövő- és rövidáruiparban hat-nyolc vállalatonként ipari központ is szervezendő. A Vegyesipari Csoportfőnökségről szóló részben a Népgazdasági Tanács határozata megemlítette, hogy a bőr-, gumi- és szőrmeipar nagyobb vállalatai közvetlen a főosztály irányítása alá kerüljenek, „Tehát elejtendő az a terv, hogy egyes nagyobb bőrgyárak egy bőrgyár irányítása alá kerülnének." A harmadik ipari csoportfőnökségről szólva a Népgazdasági Tanács utasította az illetékeseket, hogy a sör-, maláta-, illetve édesipari főosztályok szervezésekor vizsgálják meg, hogy az üzemek elosztása nem helyesebb-e a sör- és malátaipar szesziparhoz, illetve az édesipar cukoriparhoz sorolásával. A Népgazdasági Tanács számos részletkérdést is eldöntő határozatát minisztertanácsi döntésnek, kormányrendeletnek kellett volna követnie. A Minisztertanács azonban 1949. július 15-i üléséről levette a nehéz- és könnyűipari minisztériumok ügyköréről szóló tervezetet, mégpedig éppen azért, mert a könnyűiparét még nem látták eléggé kidolgozottnak. A két héttel később kiadott kormányrendelet mégis ugyanazt a szöveget tette közzé, amit július 15-én nem tárgyaltak meg. (4775/1949. Korm. sz. r. MK. 1949/160.) 82