Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 1. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - C. Harrach Erzsébet: A levéltár és a városrendezés / 5–12. o.

iratok mellől emelték ki a rajzokat és archiválásuk sem mindig egységes szempontú. Ez a vegyes levéltári forrásanyag azonban szinte minden esetben tartalmaz a városfejlesztéshez szükséges adatokat, régi városépítési szabályrendeleteket és szabályzatokat is. A történeti értékű források legnagyobb része a városi és állami levéltárakban találhatók, ezt egészítik ki az állami levéltárak, könyvtári gyűjtemények, múzeumok és más intézmények gyűjteményei. Nehezíti a kutatást, hogy még egy-egy intézményen belül is hiányos és szétszórt állapotban tárolt a keresett forrásanyag. Ha a levéltár nem rendelkezik történeti értékű forrásanyaggal, akkor a napjainkban készülő dokumentációk fokozott gondossággal történő gyűjtése az intézmény alapvető feladata (pl. Szófia, Varsó stb.). Ki kell aknázni az egyházi és családi levéltárak forrásait is, hiszen a jogbiztosító iratok között számtalan, a területfelhasználásra, a beépítésre vonatkozó adat és rajz lappang. Meghatározott esetekben az egyes országok is segítséget nyújthatnak egymásnak, legalább is Európában elképzelhető az ilyen jellegű együttműködés. A levéltár a városrendezés egyik bázisa Ma a hatóságok korszerű városrendezési tervek alapján végzik a városfejlesztési munkát, ezért főleg a tervezés oldaláról kívánom megvilágítani témámat. A városrendezési tervezés általában két fő szakaszra tagolódik: az általános rendezési terv, majd ezt követően a részletes rendezési terv kidolgozására. Az általános rendezési terv fő feladata a területfelhasználás meghatározása. A dokumentációhoz szükséges a település fejlesztését szemléltető tervlap elkészítése is. Különösen fontos azon területek feltárása, amelyeken alapvető változtatásokat terveznek, pl. amikor egy nagyobb, eddig lakóterületnek használt területet ipari felhasználásra jelölnek ki. Ilyen esetben csak akkor lehet nyugodt lelkiismerettel eljárni, ha az adott területen a történeti múltnak nincsenek jelentős maradványai. Fordított eset, amikor például ipari területet kívánnak lakóterületté fejleszteni. Erre gyakorlati példát is említenék: Budapest „Kőbányá"-nak nevezett területének rendezési tervéhez éppen a közelmúltban készült egy előtanulmány a területen levő bányákról, pincékről, barlangokról stb. A tervezés első fázisában a tervezők behatóan tanulmányozták levéltárunk irat- és térképanyagát. A kutatás során számos olyan részlet került napvilágra, amelyről eddig nem volt tudomásunk és amelyről a helyszíni ellenőrzés során derült ki, hogy az építkezéseknél kellemetlen meglepetéseket okozhatott volna. A részletes rendezési terv, különösen a történelmi értéket őrző településekben, továbbá az egyes műemlékek tudományos dokumentációjának elkészítésénél, még alaposabb kutatásokat igényel. A tervezési metodika országonként változik, de különböző szintű alapadatfelvétel mindenütt készül. Itt a mai adatok mellett a múlt adatainak a feltárása és összegyűjtése is szükséges és ehhez a tervezőnek az archív forrásokat is fel kell használnia. — Napjainkban a műemlékvédelem munkásai már nemcsak az egyes objektumok feltárásánál, hanem a városméretű műemlékvédelem során is tudatosan használják a levéltárakban fellelhető forrásokat. Lássunk néhány magyarországi és külföldi példát a napi gyakorlatból: 7