Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 1. szám - HIVATALTÖRTÉNET - Farkas Gábor: Az előszállási uradalom igazgatása, 1920–1945 / 57–68. o.

sáról, ellátásáról is. A hadsereg december 4-e után igénybe vette a gépjárműveket, majd az igáskocsikat és a szekerek egy részét. Ezekkel szállították az élelmiszert, a lőszert a harcoló egységekhez; az uradalmi központnak egyetlen lovaskordéja maradt. Amint lehetett, a jószágkormányzó bejárta a kerületeket. Mindenütt intézkedett, rendelkezett, sőt ha kellett, korholt is'. ÍBator magatartást, férfias viselkedést követelt meg minden felelős uradalmi vezetőtől. Elismerően nyilatkozott közvetlen munkatársairól, Hetényi Jánosról, a jószágkormányzóság irodavezetőjéről, Nagy Anzelmről, Debreceni Sixtusról, a rendtársairól, akik vele együtt jártak a kerületekben. Vigasztalták, bátorították az arra rászorultakat, segítséget nyújtottak, gyógyszert, élelmiszert osztottak. Erre nagy szükség volt; a háborús viszonyok ugyanis ezen a vidéken sokáig tartottak. Csak Székesfehérvár felszabadulása után — 1945. március 22-ével — szűnt meg Előszálláson a katonai összpontosítás. Ezt megelőzően január közepén kritikus helyzet alakult ki. Január 19-én délelőtt a szovjet alakulatokat ki kellett vonni Előszállásról; szinte nyomukban 3 német tank jelent meg a kastély közelében. A német katonák elbeszélése szerint ekkor a német és a magyar hadvezetőség Enying térségében nagyobb erőket vont össze, és Dunaföldvár irányában ellentámadásra készült. Elmondták, hogy itteni jelenlétük nem jelent sikert, ahhoz túl kevesen vannak Előszálláson. Nemigen bíztak abban sem, hogy az Enying körül összevont erők tartós sikert érhetnek el. A német katonák hamarosan el is távoztak a községből. Nem gondolt senki sem arra a kastély lakói közül, hogy velük elmenjen. Hagyó-Kovács Gyula emlékirataiban megemlíti, hogy 1945. február 2-án az előszállási kastélyban a szovjet frontparancsnokság tartózkodott, majd egy hét elteltével Székesfehérvár irányába távozott. Ezt követően kisebb-nagyobb katonai egységek érkeztek, ezek 3^4 napig tartózkodtak a faluban és vonultak tovább. Ezt követően nehéz időszak következett Hagyó-Kovács Gyula életében. 1945. március 15-én a kiskarácsonyi kerület intézőjével együtt katonai őrizet alá került, és még aznap Sárbogárdra, majd Lovasberénybe vitték őket. A szovjet hadvezetőség a Székesfehérvár elleni küzdelmet irányította e helyekről. Hagyó-Kovács Gyulát kihallgatták, majd az intézővel együtt a Pest megyei ócsára szállították tovább. Ott katonai rendőrség hallgatta ki. Néhány nap múltán Lovasberénybe kerültek vissza, ahol szabadon bocsátották őket. Egy szovjet katonai autó Martonvásárig vitte őket. Onnét gyalog mentek az ercsi vasútállomásig. Egy Pécsre induló mozdonyra kéredzkedtek fel. Szilfamajornál szálltak le, majd a nagylóki határon keresztül érték el Kiskarácsonyt, ahova egyébként az intéző is tartott. Ekkor március 24-e volt. A háborús viszonyok ezen a vidéken megszűntek. Előszálláson katonai kórház és egy egészségügyi alakulat maradt még vissza. A békés viszonyok kibontakozásának megteremtődött a lehetősége. Az első információk közé a földosztás tartozott, melynek a híre eljutott Előszállásra is. A jószágkormányzó kidolgozta a földreformmal kapcsolatos elgondolásait. Középpontjában az állt, hogy a ciszterci rendnek minél több birtok maradjon vissza. A dunaföldvári katonai parancsnokot is felkereste ebben az ügyben, aki azonban kezébe nyomta a Nemzeti Ideiglenes Kormány földosztó rendeletét. Április 5-én egy szovjet katonai autóval eljutott a fővárosba, és kivárta, míg a kultuszminiszterrel tárgyalni tudott. Visszatérve Előszállásra még egy utolsó kísérletet tett 65