Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 1. szám - HIVATALTÖRTÉNET - Farkas Gábor: Az előszállási uradalom igazgatása, 1920–1945 / 57–68. o.

lenne átvenni azokat a mezőgazdasági termelési módszereket, melyek idehaza kamatoztathatók. Másik megállapítása a bajor paraszti társadalomnak az ország életében betöltött szerepére vonatkozott. Úgy vélte, hogy ebben az országban a társadalom vezetése az agrárlakosság kezében van. Szerinte a vidék uralkodik a város felett, a mezőgazdaságnak primátussága van az iparral szemben, a parasztság szava a döntő az országban. Ezt annak a fejlődésnek tulajdonította, amelyen a bajor paraszti társadalom az utolsó 70-100 esztendőben végigment. Különösen az örökösödési rend szabott irányt a bajor paraszti fejlődésnek. Hazatérve a ciszterci rend részéről 10 cseléd gyermek részére, taníttatására tett alapítványt. Kikötötte, hogy. a gyermekek csakis a ciszterci rend fennhatósága alá tartozó uradalmakból, birtokokról küldhetők közép- és felsőfokú tanulmányaik végzésére.

14 Olaszországi útja alkalmával meglátogatta Littoriát, amely tudvalevőleg a fasiszta kormány által létrehozott telep volt. Ott szerzett tapasztalatait Baracs-Apátszállás telepítése során igyekezett alkalmazni. Ez annyit jelentett, hogy az állami és az egyházi telepítési hozzájárulásokat közösségi létesítményekre, iskolára, templomra, plébániaépület emelésére, egészségügyi és egyéb szociális célokra használták fel. Az előszállási uradalom az új község egyházi intézményeinek létrehozására 80 ezer pengőt adott. Hagyó-Kovács Gyula intézkedéseivel az uradalmon belül valóban igyekezett enyhíteni a szociális feszültségeket. Koncepciója a társadalom megformálására azonban rendkívül későn jött. Az az igyekezete, hogy a magyar vidék fiai, a parasztság tehetséges rétege nyomuljon be a magyar közéletbe, s szorítsa ki onnan a birtokos elemeket, a deklasszált rétegeket, illetve azok képviselőit, és valósítsa meg a maga demokratikus államhatalmát — a háború éveiben — csak illúzió maradhatott. Hagyó-Kovács, aki maga is a vidéki népből emelkedett ki, és látta az ellenforradalmi rendszer korrupt voltát, őszintén kívánta a társadalmi megújulást. Csakhogy ezt a változást a fennálló rendszer keretei között tudta elképzelni, és kizárólag a létező intézmények megmaradásával. Akkor is védte ezeket az intézményeket, amikor azok már teljesen anakronisztikussá váltak, és felettük eljárt az idő. A kortársak Hagyó-Kovács Gyulát bátor szókimondása, határozott egyénisége, szilárd jelleme miatt rendkívül becsülték. Egyéni meggyőződése volt, hogy a ciszterci rendnek tett szolgálata egyben a nemzet szolgálata is. Soha nem panaszkodott a sikertelenségek miatt, holott a fénykorában is érték kudarcok. A háború vége felé, amikor a kudarcok szaporodtak, legszűkebb környezetének az eredménytelenül végződött akcióit „vigécségnek"fogta fel. Megfeszített erővel dolgozott, járta nyitott Buick kocsin a határt, ellenőrzött, intézkedett. Magánélete alig volt. Ha tehette, legszívesebben a Luczenbacher család pettendi birtokán időzött, ahol szívélyes kapcsolata volt a család tagjaival.

15 Előszálláson töltött három évtizede az uradalom fénykorát jelentette. Óvta és féltette a rend gazdaságba invesztált anyagi eszközeit és az elért kiváló eredményeket. 1944 őszén már sejtette, hogy működése hamarosan véget ér. Heroikus küzdelmet vívott az uradalom vagyonának megmentéséért. A küzdelem 1944. szeptember 20-án kezdődött, amikor az uradalom területén megjelentek az első menekültek. A következő hetekben a menekülők ezrei vonultak át az uradalom falvain, pusztáin. Naponta 1000 ember számára kellett szállást, élelmet, a lovaknak takarmányt biztosítani.

16 A menekülő polgári személyek 63