Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 1. szám - HIVATALTÖRTÉNET - Czuczor László: Az Országos Nép és Családvédelmi Alap (ONCSA) szervezete és működése / 43–56. o.

A Nép- és Családvédelem 1943. évi számában (361. old.) írja Karvázy János: „Az Alap számolt azzal, hogy a szociális természetű bajok és kérdések általában nem egy ország, hanem a világgazdasági helyzet függvényeként jelentkeznek" . . . Indokolja ezért, hogy a tőkegyűjtésre mindinkább képtelen sokgyermekes családokat hasznos javak megszerzésében hitelnyújtással is támogatni kell. A szociális feszültségeknek a közellátásban nem az egyes szükségleti cikkekben jelentkező hiány az oka annak, hogy a meglevő javak arányos elosztását minden erőfeszítés ellenére sem sikerül biztosítani és a tőkeerős, előre vásárolni képes módosabb rétegek hasonlíthatatlanul előnyösebb helyzetben vannak azoknál, akik heti, havi keresetből élve, esetről-esetre, napról-napra kénytelenek szükségleteiket beszerezni . . ."A gyermekétkeztetésnek és a napköziotthonos ellátásnak nem az a jelentősége, hogy ott a gyermekek ingyenes ellátásban részesülnek, hanem az, hogy a nyersanyag hatósági áron való megszerzésének gondjától a szülő szabadul. (Tekintve, hogy a háborús kormányzat bevezette a jegyrendszert s ezzel egyidejűleg a kötelező terménybeszolgáltatást.) Karvázy megállapítja, hogy téves és naiv hitnek bizonyul az, hogy a sokgyermekes családok anyagi megerősítésének természetes következménye a szellemi felemelkedés is. Szerinte logikai sorrendben a szellemi felemelkedésnek kellene megelőznie az anyagi segítést. Ezért szervezték a falvakban a különböző téli tanfolyamokat, a háziipari foglalkozásokon pedig a falusi termeléssel és az egészséggel kapcsolatban iktattak be rövid előadásokat, felolvasásokat különféle szakkönyvekből. Fehér Imre írja, hogy a falusi háziipari szövetkezetekben dolgozó sokgyermekes családtagok részére anyagot biztosítsanak a közjóléti szövetkezetek. A kosárfonáshoz fűzvesszőre, a vászonhoz kenderre és lenre, szőnyegek és táskák készítéséhez sásra és gyékényre, a pulóverekhez nyúlszőrre, különféle tárgyak és használati cikkek készítéséhez ló-, marha- és sertésszőrre volna igényük. ONCSA házakat még ma is sok helyen találunk az országban, pl. Budapest közelében Budafokon (XII. ker.) és Pomázon. Pécelen még állnak az ikerépítésű ONCSA házak. Tapolcán a Pacsirta utcában a 15 házban még ugyanazok, vagy azok leszármazói laknak, akik az építéskor birtokukba vették. Nagykátán, Farmoson, Tápiószelén és még sokfelé az országban ezek a típusházak és házsorok azóta már kibővítve és átalakítva, de emlékeztetnek az Országos Nép- és Családvédelmi Alapra, a közjóléti szövetkezetek tevékenységére, a házakban azokban a nehéz háborús években történtekre és az azóta megtett útra a mai korszerű, kényelmes lakótelepekig, melyek nagyságrendben is többszörösen felülmúlják az ONCSA akkori nagyon is elkésett törekvéseit. A felszabadulást követően egészen a tanácsok megalakulásáig az ONCSA házakban lakó sokgyermekes családok javára rendezte az akkori megyei és járási közigazgatás a kölcsönök visszafizetését és a házakat a juttatottak részére telekkönyvezte. A földhözjuttatások során ezeket a sokgyermekes családokat előnyben részesítették. A továbbtanulásnál és az új állások betöltésénél jelentős támogatást kaptak, sokan közülük vezető állásokat töltöttek be és kiváló szakemberekké Tettek. A házak közül a városfejlesztés és új lakótelepek létesítése során többet lebontottak és a még meglevők sem lesznek már meg sokáig. Nevük azonban (ONCSA-házak, ONCSA-telep) még tovább él az új lakosok emlékezetében is . . . 55