Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 2–3. szám - KRÓNIKA - Géczi Lajos: Gyöngyösi János, Csanád megye levéltárnoka / 463–465. o.

A szabadságharc alatt a Csanádi önkéntes Zászlóalj és Pesti Egyetemi Légió 1. gyalogos századának parancsnokaként, majd az Aradot ostromló honvéd zászlóaljban szolgált századosi rendfokozattal. Talán neki köszönhető, hogy a század 1849 évi iratai szinte hiánytalanul fennmaradtak. A szabadságharc bukása után Aradon volt fogságban, 6 gyermekére való tekintettel azonban rövidesen szabadon bocsátották. Szabadulása után családja fenntartása miatt állást kellett vállalnia, augusztus 29-től megyefőnöki kiadó, december 17-től lajstromozó 1854-ig. Ezután a makói cs. kir. szolgabírói hivatalban irnok. 1855-ben végre teljesült régi vágya: kezelőként a „volt Csanád megyei levéltárba" került (a definitivum időszakában Csanád megyét egyesítették Békéssel), 1858-tól ugyanott ideiglenes hivatali tiszt. 1860-ban az alkotmányosság visszaállítása után Csanád megye levéltárnokává választják. Munkája kezdetén a közgyűlési jegyzőkönyvek csak 1845-ig voltak mutatózva, a törvényszéki jegyzőkönyvek közül pedig csak néhány. Nagy munka várt tehát Gyöngyösyre, amit csak fokozott 1861-től a volt cs. kir. hivatalnok, valamint a gyulai törvényszék Csanád megyére vonatkozó iratainak az átvétele. Levéltámoki működése során óriási munkát végzett. Rendezte az 1848 előtti összeírásokat, rendezte és mutatókkal látta el a központi hivatalok iratait. A levéltár korábbi irattárát is igyekezett rendezni. A hetvenes években is nagy buzgalommal végezte munkáját, pedig látása erősen meggyengült. Sokszor munkaidőn túl is dolgozott. Élete során alig vett ki szabadságot. Idős korára való tekintettel a belügyminiszter 1877-ben engedélyezte, hogy a levéltárban egy napidíjas írnokot alkalmazzanak. Vele együtt készítette el Gyöngyösy - 76 éves korában - 1878-ban Csanád megye levéltárának leltárát. (Vö. Oltvai Ferenc: A csanádmegyei levéltár leltározása 1878-ban, Levéltári Híradó, 1957., 215-219. old.). Ez a leltár levéltámoki munkájának az eredményét tükrözi, addigi tevékenységének a betetőzése. Külön jelentősége a leltárnak, hogy az iratok pontos helyét is feltünteti. A munkát azért végezte el, hogy utódjának tevékenységét megkönnyítse (nagyon közelinek érezte halálának időpontját). Utódainak ez a leltár szolgált segítségül az oly sokat költöztetett levéltár rendjének a helyreállításához. Napjainkban is nagy segítséget nyújt munkánkban. 1880-ban súlyos beteg lett és csak operációval mentették meg az életét. Súlyos betegsége és idős kora ellenére egészségét nem kímélve dolgozott tovább egészen haláláig. 1882. június 14-én hunyt el, abban az évben, amelyben Csanád megye (később Sopron megye) másik neves levéltárnoka Sümeghy Dezső született. Valószínűleg betegsége idején 1880-ban írta „setét sírjából" köszönő levelét a megyéhez. A keltezés évszámában az egyes számjegy helyét üresen hagyta. A levél halála után 1882. június 23-án érkezett az alispáni hivatalba. Gyöngyösy pályája „tövises és rögös" volt, több mint hatvan éves hivatali tevékenysége során sokszor találkozott gyűlölséggel, irigységgel, de ő mindig igyekezett tisztességes ember maradni. A szegények számára ingyen készített olyan másolatokat, amelyekért fizetség illette volna meg. Levéltárnoksága idején többször ajánlottak neki magasabb hivatalt, de ő azt mindig visszautasította, mert a levéltárnoki munkát tekintette élete céljának. Ezzel a munkájával maradandót alkotott. 464