Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 2–3. szám - IRODALOM - Tamáska Péter: Szögi László: A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltára 1770–1970. Bp., 1982. / 454–456. o.

országi Vörös Segély, Vörös Nő és Lány Szövetség, Harci Szövetség a Fasizmus Ellen, Antifasiszta Akció. Megtaláljuk a kommunistákkal szimpatizálók jelvényeit is — sarlókalapácsos embléma, ökölbe szorított munkásököl, Lenin arcképe mind igen érdekes, kevéssé ismert dokumentum. A kötet igen részletesen tárgyalja az 1933-1945 közötti időszakot is. Kevésbé ismertek a külföldi német szervezetek jelvényei —. Danzig, Momel, Szudétavidék stb. Ezek között magyarországiakat is találunk, így a Volksbund, a Deutsche Jugend, a Deutsche Volkshilfe jelvényeinek különböző variációit. Szerepel a „Hűséggel a hazához" mozgalom jelvénye is. Külön fejezet tárgyalja az európai jobboldali, fasiszta mozgalmak jelvényeit (Belgium, Bulgária, Dánia, Franciaország, Hollandia, Nagybritánia, Norvégia, Olaszország, Románia, Svájc stb.). Itt is vannak magyar vonatkozású darabok — így a Nyilaskeresztes Párt, a Nemzeti Front, a Magyar Élet Pártja, a Levente mozgalom stb. jelvényei. Terjedelmes részben közlik az eddig meg nem határozott jelvények fényképeit. A kötetet a legfontosabb jelvény készítő cégek felsorolása, a jelvényviselésre vonatkozó legfontosabb németországi szabályok (1871-1976), bibliográfia egészíti ki. A kötet mindenképpen alkalmas arra, hogy kalauzul szolgáljon ebben a szövevényes, szerteágazó témában. Terjedelmében, a közölt anyag színvonalában messze felülmúlja az eddigi próbálkozásokat. Pandula Attila Szögi László A SEMMELWEIS ORVOSTUDOMÁNYI EGYETEM LEVÉLTÁRA 1770-1970 Repertórium Budapest, 1982 Korunk történettudománya meglehetősen bizonytalanná vált a nyers levéltári források használatában. Az eredeti források helyett inkább a másodlagos információkra támaszkodik s az aktualizáló szándék gyakran az eredeti rendszerbe be nem illő információk kizárásához vezet. Ebben a formában a történeti művek egyes részterületeken tapasztalható bősége nem a levéltári források alaposabb vizsgálatán, hanem azon a gyakoriságon alapszik, amelyet a szerzők az adott témának szentelnek. Az ilyen gyakorlat korántsem kedvez a fehér foltok eltűnésének. Éppen ezért örömmel üdvözöljük Szögi László repertóriumát, amely részletesen ismerteti az Orvostudományi Egyetem levéltárát s létrejöttének történetét, fontos kutatási segédletet adva ezzel az orvostörténet művelőinek kezébe.