Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 2–3. szám - IRODALOM - Kállay István: Csizmadia Andor: Adam Franz Kollar und die ungarische rechtshistorische Forschung. Wien, 1982. / 449–450. o.

Csáky művéből világosan kitűnik, hogy nem lehet éles határvonalat húzni a felvilágosodás és liberalizmus között. Sokkal inkább, elmondható, hogy a felvilágosodás értéktartalmai fokozatosan változnak, formailag kibővültek és ezáltal tartalmilag módosultak, így tartalmazza pl. a szabadság és egyenlőség követelését is, amely kategóriákban mind a felvilágosodás, mind a liberalizmus antik mintákig nyúlt vissza. E fogalmakat azonban a liberalizmus pontosította, nemcsak szubjektív-individuális, hanem jogi-normatív szintre emelve. Ezért látja jogosultnak, hogy ezt a korszakot korai-liberalizmusnak (Frühliberalismus), és ne késői-felvilágosodásnak (Spátaufkl'árung) nevezzük. Hangsúlyozza, hogy a korai-liberalizmust a változás, a gondolkodás átalakulása és a lassú cselekvés jellemezte. Nem esemény, hanem folyamat, amelyben a felvilágosodás kinyilatkoztatásai más hangsúlyt kaptak, amelyben a későbbi liberalizmus előzményeit láthatjuk. Kállay István Csizmadia Andor ADAM FRANZ KOLLÁR UND DIE UNGARISCHE RECHTSHISTORISCHE FORSCHUNG österreichische Akademie der Wissenschaften. Philosophische Klasse. Sitzungsberichte, 398. Bánd. Wien, 1982. 60 p. Kollár Ádám Ferenc, a felvilágosult abszolútizmus híve, az abszolút hatalom mechanismusának műhelyében, a bécsi Hofburgban tevékenykedett. A felvilágosult abszolútizmusnak e válfaja heves és elkeseredett harcot vívott a magyar feudális uralkodó osztállyal, de a nélkül, hogy ezt az osztályt meg akarta volna semmisíteni. Sokkal inkább az előjogait próbálta megnyirbálni. Csizmadia Andor, az Osztrák Tudományos Akadémia levelező tagja, - aki e tanulmányát az Akadémia 1980. december 17-i ülésén székfoglalóként adta elő — a nemesi előjogok korlátozására irányuló kísérletet mutatja be. Mivel a külföldi olvasó keveset tud a magyar nemesi előjogokról, a szerző a Tripartitum primae nonus alapján részletesen foglalkozik ezekkel is, mielőtt Kollár szerepére térne rá. Ezt követően ismerteti Kollár életútját, a kis Trencsén megyei falutól egészen a bécsi Hofbibliothekig, ahol a sokoldalú Gerhard von Swieten, Mária Terézia felvilágosodott udvari orvosa és a könyvtár igazgatója, örömmel fogadta az exjezsuita, a keleti nyelvekben és a filozófiában igen járatos Kollárt. Csizmadia Andor megállapítása szerint Kollár bibliográfiai és egyéb könyvtárosi munkája mellett különösen történeti, jogtörténeti kutatásainak volt jelentősége. Ez a tevékenysége az Államtanács megalakulása után vett nagyobb lendületet, mivel az új intézmény a kérdések tisztázásához a történeti gyökerek ismeretét igényelte. Ezért gyakran kérte a kutatásban járatos Kollár véleményét. Kollárnak ezt a jogtörténeti kutatómunkáját ismerteti Csizmadia Andor. 449