Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 2–3. szám - ADATTÁR - Mezey Barna: II. Rákóczi Ferenc rehabilitációja 1906-ban / 423–433. o.

A munkássajtó álláspontja egyértelműen kritikus volt. Szerinte „ebből a dologból a nemzeti érzés nagy bérlői politikai tőkét" kovácsolnak, az egész ünnepségsorozatot „üzletszerű kegyeletnek" bélyegezte.

58 Támadta a hangosan lelkes, „felkokárdázott urakat", akik az arfa érdemeseket „a népet, a küzdőt és szenvedőt" elzárták az ünnepségektől, csupán külső szemlélővé tették. S mindez egy olyan országban, „amelynek népe ma is olyan ellenséges érzülettel áll szemben uraival, mint Rákóczi idejében."

60 A Népszava élesen elutasító magatartást tanúsított: a törvénynek nem tulajdonított különösebb jelentőséget

61 a kassai temetést vásári komédiának tartotta csupán, s az ünnepségeket a „kormány népellenes törekvéseit" takaró és megalapozó álfénynek,álpompánaknevezte.

62 Már-már eljutott Rákóczi alakjának és szerepének tagadásáig is. A Rákóczi-ünnepségek körül kibontakozó nacionalista „hecckampányt" azonban nem csak a munkásság felől érték támadások. Ady Endre már 1902-ben, a hamvak hazahozatalával kapcsolatosan többször felemelte szavát a Rákóczit magának kisajátító uralkodó osztály magatartása ellen. „Itt tartunk ma Magyarországon: farizeus, agyafúrt módon . előrángatjuk a Rákóczit diffamáló törvény eltörlését", de Kossuth emlékét már nem akarja az uralkodó osztály „megbolygatni."

63 Az ünnepségeket ellenszenvvel figyelte: „Még hőseinket is kisajátítják.,Rákóczi koporsóját ők, akik Rákóczit becsapták és elárulták, úgy körül állták, hogy mi nem férkőzhettünk hozzá."

64 A nemzetiségek reagálása sokszínű volt, így például Orsován hivatalos horvát küldöttség tisztelgett a hamvak előtt, a horvát bán vezetésével.

65 Ugyanakkor a horvát Starcsevics-párt állást foglalt az ünneplés ellen, fölhívta a horvátokat, hogy Rákóczi emlékét ne ünnepeljék".

66 Igaz ugyan hogy Radu Demeter nagyváradi püspök „hazafias" pásztorlevelet bocsátott ki, s elrendelte október 29-ére a templomi ünnepségeket,

67 de már hivatalosan a görögkeleti egyház nem képviseltette magát a hamvak fogadásakor. A Rákóczi-törvény elfogadásánál egyetlen nemzetiségi képviselő sem jelent meg. A fentiekből is jól látható, hogy a Rákóczi-rehabilitáció fogadtatása nem volt egyértelmű. A különféle polgári irányzatok a munkások és nemzetiségek képviselői különféleképpen reagáltak, természetesen saját szempontjuknak megfelelően. Hiba lenne az eseményeknek túlzott politikai jelentőséget tulajdonítani, ám az ünnepség-sorozat volt egyik eleme - talán „legnyilvánosabb " s az érzelmeket leginkább felkavaró eleme - a koalíciós kormányzat „hiteljavító" politikájának. Megragadható benne mindaz a nehézség, ami a Wekerle-kormány feladott ellenzéki politikáját helyettesítő új jelszavak keresése körül adódott, érzékelhető az az irányvonal, amelyet a kabinet szorult helyzetében követett. Az adott szituációban a kormány biztos sikerre számíthatott, amikor a „hősi múlt emlékeinek" áldozott - s ideig-óráig törekvései célt is értek. A Rákóczi-rehabilitáció emlékezetes mozzanat volt a Monarchia politikai életének történetében. Jegyzet 1 Merényi László: Boldog békeidők .. ., Bp. 1978., 63-64. o. 2 Dolmányos István: A koalíció kormányzatának első szakasza (Magyarország Története, 1890-1918., szerk. Hanák Péter, Mucsi Ferenc, Bp., 1978.) valamint Dolmányos István: A koalíció az .1905-1906. évi kormányzati válság idején. Bp., 1976. 430