Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 2–3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Tóth Róbert: Komáromy András feljegyzései a vármegyei levéltárak helyzetéről, 1914–1916: Föglein Antal kései másolataiban és kiegészítéseivel / 391–414. o.

(1796. évtől fogva) és a gyűlések irományé 1825-1849-ig. A polgári és büntető pörök s egyéb törvénykezési iratok a Causarum civilium, Processuum Criminalium, Actorum sedrialium és 1825. évtől fogva „Törvényszékben irományok" című gyűjteményekben találhatók. — A törvényszéki jegyzőkönyvek, Protocollum sedriale, 1737-ben kezdődnek. A különféle gyűjteményekből kiválogatott nemességigazoláshoz s kamarási táblák össze állításához szükséges, család- és birtoktörténeti vonatkozású iratokból a vármegyének egykori nótárius levéltárnoka (Gebauer-Radványi) az Acta familiarum et locorum c. gyűjteményt szerkesztette. Néhány iratcsomóból áll az Acta juridica et fragmenta publica, továbbá a helytartótanácsi Circularék (1790 évtől) s a nemesi felkelésekre vonatkozó iratok gyűjteménye. A közgyűlésekből kiment átiratok, felterjesztések stb. 1817-1847-ig a Levelezés feliratú csomóban vannak. A rendezett iratokhoz és közgyűlési jegyzőkönyvekhez - Jndex Actorum universorum albensis" c. 1692-1849 terjedő több kötetből álló mutatók készültek, melyeknek segítségével a kutató mindent könnyen feltalálhat. A régi levéltár tehát rendes és használható állapotban van, csak az a baj, hogy az állványok alsó, fiókos része zsuffolásig meg van töltve, a 18-ik század végétől a legújabb időkig terjedő mindenféle tárgyú iratokkal, melyeknek csak időrendbe való szedése is nagy feladat volna és még nagyobb baj, hogy ez a Lymbus évről-évre szaporodik, ha csak időközben a vármegyeház padlására fel nem hordták, ahol már az 1915. évi hivatalos vizsgálatkor is néhány társzekérre menő csomókra kötözött és szerte-széjjel szórt iratot találtam. Azt sem hagyhatom említés nélkül, hogy a járási főszolgabirósági iratok és könyvek a pincében rothadnak. A Commissio neoacquistica nemzetrontó, kárhozatos működésének sok nyoma van a levéltárban. Már az 1693. évi közgyűlésen kihirdették a király rendeletét, hogy akinek régi birtokjogot igazoló oklevelei (vannak) volnának, vigye fel Bécsbe és producálja a Commissio előtt. De nem volt abban köszönet, mert a szegény nemes emberen rendszerint elverték a port. Rá fogták, hogy nincs rendben a genealógiája és elütötték az örökségétől és ha néha napján még is megállapították az igazságot fegyver jogon annyi pénzt követeltek tőle, hogy még álmában sem tudta volna kifizetni. Az okleveleket elszedték tőle, a földet pedig az kapta meg, aki legtöbbet adott érte. így keletkeztek a nagy uradalmak s igy jutottak végső nyomorúságra, nem egyszer szolgaságra a régi nemes családok ivadékai. De az új földesurak még jobbágyul sem fogadták szívesen a nyakas magyart, s örömestebb telepitettek a birtokaikra idegen jövevényeket. A rácok már 1694-ben megjelentek a vármegyében és minekutánna főpatronusok Csernovics Arzén gör. keleti patriarcha Szapáry Péterrel megegyezett, Sóskút, Tárnok, Szászhalom helységeket és Berki pusztát csakhamar benépesítették. A vármegye örömmel fogadta a maga kebelébe és pártfogásáról biztosította őket. De mikor a Pálosok pesti rendháza — állítólagos régi földesúri jogán - az ácsai, csuthi és kajászó szentpéteri nemeseket jobbágyságra kényszerítette, a vármegye nem tudta, vagy nem akarta megvédelmezni őket és megindult a nagy pör a bécsi commissio előtt, melyről 1695-ben maga a főispán gr. Eszterházy Ferencz is azt irja, hogy a jogos birtokosokat szüntelenül háborgatja és fosztogatja. A bécsi udvar által dédelgetett rácok ügyes bajos dolgairól is sok tudósítást találunk. Ezeknek nemsokára jó hasznát vették a császári generálisok, mert mikor a Rákóczi-felkelés hullámai Fejér 402