Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 2–3. szám - Tihanyi János: Az osztrák ellenállás levéltára: Dokumentationsarchiv des österreichischen Widerstandes, Wien, Altes Rathaus, Wipplingerstrasse 8. / 341–356. o.

A könyv sok példát sorol fel a szélsőjobboldal nyomtatott kiadványaiban, sajtóorgánumaiban nyíltan terjesztett újnáci megnyilvánulásairól (az Anschluss dicsőítése, Hitler és a nemzetiszocializmus pozitív megítélése, európai zsidók elgázosításának tagadása, Franco, Canaris magasztalása, Allende halála kapcsán a chilei fasizmus feldicsérése stb.). Számos névvel találkozunk a könyvben, köztük Verbelen-ne\, a flamand SS-ek volt parancsnokával, Soucek „Werwolf"-szervezővei, a már említett Burger-rel, Borodajkewiczcel, akinek a szélsőjobboldali, antiszemita egyetemi tanári tevékenysége elleni demonstráció során megölték Kirchweger antifasisztát. A könyv 66 nevet ismertet pontos adatokkal, ezek az osztrák szélsőjobboldal vezető személyei (225—249. o.). A „Rechtsextremismus in Österreich ..." elemzi a nagypártok (SPÖ, ÖVP) és a szélsőjobboldaliság viszonyát is és kiemeli, hogy a többpártrendszer játékszabályai folytán szélsőjobboldali elemek gyülekeznek a két nagy pártban is. (A 700 ezres tagságú NSDAP nagy csoportosulás volt annakidején Ausztria történetében jelentős tradíciókkal, gyökerekkel. A háború befejezése utáni Ausztriában csak a SPÖ és az ÖVP hasonló nagylétszámú párt.) A könyv megállapítja, hogy a mai nagypártok nem „rechtsextrem"-ek, de magatartásukat a szélsőjobboldalhoz egy „verschlamptes Verhaltnis" jellemzi. A szélsőjobboldal elleni harc lehetőségeit és perspektíváit a szövetségi Belügyminisztérium közleménye fejti ki a VI. részben. Ismerteti a különböző jogi rendelkezéseket, amelyek alapján lehet és kell küzdeni a szélsőjobboldal ellen. Ennek a fejezetnek egy alpontjában Kürt Regner jogász ismerteti mindazokat a nehézségeket, amelyek jogi vonalon jelentkeznek a szélsőjobboldal elleni tevékenységben és azokat a lehetőségeket, amelyek éppen a szélsőjobboldal számára könnyítik meg bomlasztó munkájukat Ausztriában. A könyv tudományos igényű feldolgozása az osztrák újnáci, szélsőjobboldali mozgalomnak. Részletesen ismerteti a szervezeteket (Wolfgang Neugebauer, 161-250. o.), a szélsőjobboldallal összefüggő 1976-80 évi eseményeket (150-160. o.). A függelék fakszimilében hozza a fontosabb törvényeket (pl. az Ausztria semlegességét kinyilvánító Államszerződés). A szerzők tudományos életrajza, részletes lábjegyzetek és a szélsőjobboldal tevékenységére vonatkozó fényképek egészítik ki a kötetet. A v

Rechtsextremismus is österreich nach 1945" tények sokaságával mutatja be nemcsak az osztrák szélsőjobboldal nem lebecsülendő és napjainkban is folyó tevékenységét, de kitűnő példája az osztrák ellenállás levéltárának az 1945 utáni időszakban folytatott és az alaptevékenységet logikusan kiegészítő gyűjtő és rendszerező munkájára is. Pozitív visszhangot váltott ki a DÖW és az Institut für Zeitgeschichte der Universitát Wien közös gondozásában 1980 tavaszán megjelent „Medienkoffer 1. österreichische Zeitgeschichte 1938-1955" c. kiadvány. 1981-ben követte a „Medienkoffer 2.1955-1980", amelyet immár a Verlag Jugend und Volk adott ki az Oktatásügyi Minisztérium megbízásából, a DÖW munkatársainak hathatós közreműködésével. A „Medienkoffer" különböző történeti anyagok (brosúrák, könyvek, forrásismertető füzetek, plakátok, újságok, fakszimilék, magnószalag-dokumentációk stb.) együttesével kíván a tanároknak fokozottabb lehetőséget nyújtani a korszak történetének és a politikai ismereteknek az oktatásában. A „Medienkoffer 2." nagy figyelmet szentel a neofasizmus— 349