Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 2–3. szám - Pintér Ilona: A mezőgazdasági termelőszövetkezetek iratainak helye a levéltári rendszerben / 337–340. o.

Pintér Ilona A MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐSZÖVETKEZETEK IRATAINAK HELYE A LEVÉLTÁRI RENDSZERBEN A gyarapodó tanácsi levéltárak időről időre új problémákkal találkoznak, amelyek között most jelentős helyet foglal el a termelőszövetkezeti iratok besorolásának kérdése. A tsziratok átlagosnál veszélyeztetettebb helyzetére, nagyfokú pusztulására az elmúlt években több levéltár is kénytelen volt felfigyelni, és a még megmaradt iratanyag megmentése érdekében lépéseket tenni. A Pest megyei Levéltár volt az első, amely az ilyen irányú gondjait a szakma nyilvánossága elé tárta. Mivel rövid idő alatt nagy mennyiségű iratanyagot gyűjtött be, itt vetődött fel a legélesebben a nyilvántartás kérdésének megoldása. A levéltár vezetőinek első elképzelése szerint — amely az 1978-as tavaszi igazgatói értekezlet elé került — a városokban és a községekben működő szövetkezeteket az illető helység nevével jelölt gyűjteményes fondba kell összevonni, amelyen belül a szövetkezetek típusai szerint 4 gyűjteményes állagot kell kialakítani. A PmL végül nem ezt az elképzelést valósította meg, hanem szövetkezet-típusonként alakított ki gyűjteményes fondokat a korábbi elgondolással megegyezően területi alapon. Rendszerében valamennyi önállóan működő vagy működött szövetkezet állagként szerepel. (Lásd a PmL Nagykőrösi Osztályának útmutatóját.) Az 1978-as tavaszi igazgatói értekezlet elé került a termelőszövetkezeti iratok rendezéséről és selejtezéséről készült előterjesztés is, amelyet a Szabolcs-Szatmár megyei Levéltár készített. E szerint ott a megyében 1975-ben működő szövetkezet — az összes jogelődjeivel — alkot egy fondot. Az említett két előterjesztésnek bizonyára szerepe volt abban, hogy a Levéltári Osztály 1978. júniusában kiadta a fondjegyzék szerkesztési alapelveket módosító munkautasítást, amelyben jelentős teret kapott a töredék fondok nyilvántartásba vételének, hovatartozásának kérdése. Azzal pedig, hogy elrendelte a szövetkezeti fondfőcsoport felállítását, a besorolás kérdését valamennyi levéltár munkájában napirendre tűzte. A Hajdú-Bihar megyei Levéltár a munkautasítás birtokában úgy alakította ki újabb szövetkezeti fondjainak rendszerét, hogy az olyan esetekben, ahol egy-egy tsz megmaradt, levéltári értékű iratanyaga nem haladta meg helységenként a 0,20 ifm-t, gyűjteményes fondot hozott létre. A levéltárban folyó ez irányú munkát részletesen ismertette Mervó Zoltánná a Levéltári Szemle 1980. évi 1—2. számában. A fentiekben csak az utóbbi négy esztendőben a szakmai nyilvánosság elé került próbálkozások lényegét igyekeztem összefoglalni. Vannak rajtuk kívül más elképzelések is, de azok megítélésem szerint — azon kívül, hogy minden önállóan működő vagy működött tsz iratanyaga önálló fondot alkot, tekintet nélkül a fennmaradt és megőrzésre érdemes iratanyag mennyiségére — ezek variációi. 337