Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 2–3. szám - Erdődi Gyula: Céhes iratok rendezése a Baranya Megyei Levéltárban / 315–321. o.

Erdődi Gyula CÉHES IRATOK RENDEZÉSE A BARANYA MEGYEI LEVÉLTÁRBAN A Baranya megyei Levéltárban a céhes kisipar olyan iratainak rendezése, amelyek nem sorolhatók az államigazgatás valamely területi szervének anyagába, mint terv, két esztendővel ezelőtt merült fel. Az elhatározás helyességét bizonyítja az, hogy bár a múlt század vége óta napjainkig sokan tudományos alapossággal feldolgozták és megjelentették a helyi céhes kézműipar történetének néhány területét, de átfogó szintézis e problematikáról még nem látott napvilágot. A baranyai és pécsi céhes ipar legjelentősebb forrásai Baranya vármegye közgyűlésének iratai, a vármegye képviselőtestületének ülésjegyzőkönyvei, Pécs város tanácsának iratai és képviselőtestületének ülésjegyzőkönyvei. Ennek nyilvánvaló oka a céhek fontos szerepe a megye és a város életében, sőt nem ritkán vezetésében. A Baranya megyei Levéltár fondjegyzékében csak a pécsi céhek iratai vannak nyilvántartva. Az ott felsorolt lista ma már nem teljes, hiszen kiegészült a megye más nagyobb településein létezett céhek irataival is, amelyet a régi városi múzeum adott át a levéltárnak. A rendezés első látásra nem látszott nehéz feladatnak, különösen akkor nem, ha a mennyiségi mutatókat vizsgáltuk, hiszen mindössze 1 ifm rendezetlen iratanyagáról volt szó. A provenienciaelvét nem tudták érvényesíteni, mert a rendelkezésre álló anyag gyűjteményes jelleget mutatott. Ezek az iratok a céhek életének legjellemzőbbjei, nélkülük a szervezete nem működhetett, a szakember nem gyakorolhatta mesterségét: ilyenek a privilégiumlevelek és alapszabályzatok, mesterlevelek, vándorkönyvek, tanulólevelek, számadások, céhvégzések, inasszerződtető jegyzőkönyvek, mesterkönyvek, pénztárkönyvek, lajstromkönyvek, céhülések jegyzőkönyvei és mesterlegények regulái. A Milleneumra kiadott, Várady Ferencz által szerkesztett Baranya múltja és jelene című monográfia szerint, a fontos kereskedelmi útvonal mellett fekvő Pécsett a 14. században fejlett volt a szabóipar és a posztókészítés. A szőlőművelés kultúrája az akkori viszonyok között szintén magas fokot ért el, ami a kádármesterséggel foglalkozók számát gyarapította. A felsorolt szakmák már nyilván céhekbe tömörültek. A hódoltság időszaka nem kedvezett a céhes életnek. A török alóli felszabadulás után az első kézműves testületek hamar megalakultak Baranyában. Pécsett például a csizmadia céh 1696-ban jött létre, Mohácson 1699-ben a szabók tömörültek érdekvédelmi szervezetbe.

1 A tömeges méretű megalakulás, illetve az újraalakulás III. Károly, majd Mária Terézia uralkodása alatt következett be. Érvényes volt ez a vármegye székhelyére és nagyobb településeire is, így például 1759-ben Pécsett már 19 céh működött.

2 Külön kiemeljük a 19. század első felében bekövetkezett privilégiumlevél bevonásokat, felülvizsgálatukat, majd újraadományozásukat, amit I. Ferenc uralkodása fémjelzett. Országos méretekben ebben az időszakban már a céhek válságáról beszélhetünk, Baranyára és Pécsre ekkor ez még nem egyértelmű. A céhek száma emelkedett, nem különben nőtt a mesterek és a segéderők, 315