Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 2–3. szám - Bonhardt Attila: Az I. világháborús magyar hadifoglyokra vonatkozó iratok a Hadtörténelmi Levéltárban / 291–298. o.

Szintén a határmenti fogadó állomások feladatai közé tartozott a közelmúlt politikai eseményeinek a hazatérők előtt — a mindenkori fennálló rendszer szempontjából — történő ismertetése, éppúgy, mint a határra érkező — a külföldi fogadó bizottság által már előre jelzett — politikai vagy más szempontból gyanús hadifoglyok megfigyelése, esetleg letartóztatása. A Felvidék és a Kárpátalja csehszlovák részről történő katonai megszállása után a hazatérő hadifogoly szállítmányok csak Ausztria felől léphették át a határt. Szerencsére az 1919 és 1923 közti hazatérés zömét lebonyolító királyhidai, illetve 1921. augusztusától hegyeshalmi határállomások, valamint ezek savanyukúti és csornai ideiglenes kirendeltségeinek irattára szinte teljesen megmaradt. Ugyancsak megmaradt az 1919. októbere és 1921. februárja közt fennállott szentgotthárdi fogadó állomás iratainak egy része is. Ezzel szemben teljesen egészben elveszett a Lengyelország és Galícia felőli hazatérés útvonalán 1918 őszétől 1919 tavaszáig működött mezőlaborci, szolyvai és fenyvesvölgyi kirendeltségek anyaga. Ugyanerre a sorsra jutottak — két nyilvántartókönyv kivételével — a sátoraljaújhelyi fogadó állomás iratai, valamint a Tanácsköztársaság leverése után a Romániával történő hadifogoly cserét lebonyolító püspökladányi kirendeltség dokumentumai is. A leszerelő' táborok A leszerelő táborok felállítását 1919 februárjában rendelték el azzal a céllal, hogy az országhatárról odairányított volt hadifoglyoknak a hadsereg kötelékéből történő végleges elbocsátását központilag ott végezzék el.

13 így kívánták megakadályozni, hogy a hadifogságból érkezett és a leszerelési ügyeiket intéző katonák az országban ide-oda utazgatva ellenőrizhetetlen politikai tevékenységet fejtsenek ki. A táborok másik fontos feladata az volt, hogy a különböző járványok behurcolását megakadályozzák. Ezért a leszerelő táborok előbb 3, majd 1920 júniusától 14 napos egészségügyi vesztegzár állomásként is működtek. A hazatérők csak a zárlat leteltével, többszöri fertőtlenítés után távozhattak lakóhelyükre. A 14 napos visszatartás azonban nemcsak egészségügyi, hanem — különböző jelentések, vallomások, feljelentések alapján - a rendszerrel szembenállók politikai megfigyelésére, kiemelésére is módot adott. E célból külön katonai és rendőri nyomozó hatóságok működtek a táborokban. A politikailag gyanúsnak ítélt hazatérők kiszűrése mellett a leszerelő táborok egyik fő feladatának a volt hadifoglyok többségének agitációs beszédekkel, javított élelmezéssel, szeretetadományok és propagandafüzetek osztogatásával történő megnyerését tekintették. 1919 tavasza és 1923 nyara közt Magyarországon 4 leszerelő tábor működött: Csóton, Zalaegerszegen, Inotán és Miskolcon. Ezek közül a legnagyobb a csóti tábor volt, ahol az Oroszországból szárazföldi úton érkező volt hadifoglyokat fogadták és szerelték le. Kisebb jelentőségű volt a zalaegerszegi tábor, amely a nyugati államokból hazatért hadifoglyok leszerelésével foglalkozott 1919 áprilisa és 1920 februárja közt.

14 296