Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 2–3. szám - Béres András: A Hortobágyi Állami Gazdaság iratai, 1948–1960 / 285–290. o.

A Hortobágy területe különösen az Állami Gazdaságok, majd az egyesítés után tulajdonképpen kétféleképpen alakult. Fejlődött ugyanis mint önálló gazdálkodási egység, de oly módon is, mint a tájból ki nem szakított, hanem azzal történelmileg összetartozó terület. Az alakulás mutatóit adják a fentebb nagy vonalakban ismertetett gazdaságok, amelyeknek csak kevés része van kifejezetten debreceni hortobágyi területen, de különösen az Elepi ÁG, a Borsósi ÁG, az Árkusi ÁG, a Tiszafüred-Kocsi ÁG és a Hortobágyi Halgazdaság. Ezeket a Földművelésügyi Minisztérium rendelete alapján egy gazdaságba kellett összevonni, amelynek neve azóta is Hortobágyi Állami Gazdaság. Területe ágazatok rint az összevonás után, hasonlító adatokkal a korábbi évek viszonylatában így alakult:

7 Megnevezés 1892. év 1938. év 1969. év Szántó 281 kh. 205 kh. 20 965 kh Rét — — 1 385 kh. Legelő 36 138kh. 38477kh. 37 679kh. Kert 12kh. — 5kh. Gyümölcsös — 20 kh. Erdő 133 kh. — 1 622 kh. Nádas 16kh. — 1389kh. Halastó — 3 690 kh. 7 016kh. Földadómentes 3 739kh. 516 kh. 5 341kh. összesen: 40 319kh. 42 888kh. 75 431 kh. A gazdaságnak a Tiszafüred-Kocsi Állami Gazdasággal való kiegészítése mintegy 15 239 kh-val növelte a történelmileg Hortobágyként ismert és a Hortobágy gyengébb minőségű talajaival egyenlő minőségű területet. Kiderül a rendelkezésre álló iratokból a feladatok egész sora. A tervek irányokat próbálnak előrevetíteni. A második ötéves terv például pontosan a feszes állattenyésztési feladatok teljesítése érdekében az állatok létszámának növelését, és hozamának emelését irányozta elő. Az is kiderül, hogy emelni kellett a növénytermesztés átlagtermeléseit, a szénafélék tömegét, hogy megfelelő bázis biztosítsa az állattenyésztési hozamok fejlesztésének zavartalanságát. A sok változás mellett egy érdekes dologra kell felhívni a figyelmet. A Hajdú-Bihar megyei Állami Gazdaságok Igazgatósága elkészítette és kiadta többek között 28/6132/19.1. (XII. 6.) 3. sz. utasítását, a rét- és legelőgazdálkodás megjavítására, amelynek egyik fő pontja az, hogy minden gazdaság köteles teljes rét- legelőterületét táblásítani és éppen úgy táblatörzskönyvbe venni, mint szántóföldjeit. Minden táblának külön nevet és számot kell adni, területét megközelítő pontossággal házilag felmérni, s ha az adatok eltérnek, akkor 1962-ben vagy 1963-ra meg kell kérni a művelési ág változást. Meg kell akadályozni utak törését, rendbe kell hozni a vízlevezető csatornákat, a belvizek gyors elvezetését biztosítani kell. El kell különíteni a legelő és rét területeket, terveket kell készíteni a szakaszos legeltetésre. Folytathatnánk a tennivalókat. A lényeg az, hogy a mutatók alapján a Hortobágy rét- és legelőterületét három alapvető csoportra vonták össze. 288