Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 1. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Károly István: Előzetes egy demográfiai-statisztikai számítógépes adatfeldolgozó rendszerhez / 21–30. o.

Források Elsődleges és természetesen legfontosabb forrásaink az anyakönyvek. Mivel Medina felekezeti szempontból vegyes lakosságú község, mind a református, mind a katolikus, evangélikus és görögkeleti anyakönyveket egyaránt fel kellett dolgozni. Csakhogy ez egy puszta kijelentésnél sokkal bonyolultabb probléma volt. Egyéb községtörténeti forrásokból tudjuk, hogy a település jóval korábban is létezett, mint az általunk vizsgált időszak, de 1650 körül kihalt és 1699-ben települt újra; görögkeleti szerb lakosság lakta - valószínűleg horvátországi és Sirmium környéki menekültek voltak. Ennek ellenére a görögkeleti anyakönyvek csak 1778-tól maradtak fenn, mint a születési anyakönyv első kötetének sorszámozásából következtetni lehet, 1—2 évvel korábban kezdték vezetni. Szerencsésebb helyzetben vagyunk a község magyar ajkú lakosságának esetében. Egy fennmaradt szerződésből ismerjük, hogy a község egykori földbirtokosai — tengelici Gindly-család — 1737-ben telepítettek Medinára magyar családokat. Főleg református vallásúak, kevés evangélikustól eltekintve. Az is elképzelhető, hogy az evangélikus népesség — családneveik alapján - német ajkú, valamivel később telepedett meg. Jóllehet, már a 18. század közepén állt Medinán református templom, mégis a kölesdi egyház filiája volt 1787-ig. Ennek oka bizonyára a köztörténetből ismert protestantizmus-ellenesség. 1787-ben indul meg az önálló anyakönyvezés, az első keresztelési bejegyzés 1787. május 25-én kelt. A kölesdi református és evangélikus anyakönyvek valamivel 1737 előtt kezdődnek, így Medina magyar ajkú lakosságának anyakönyvi adatai — legalább is elméletileg — a kezdetektől rendelkezésünkre állnak, de az anyaegyházi rangra emelésig számolni kell azokkal a hiányosságokkal, amelyek egy filia esetében szinte mindenütt tapasztalhatók. Már az adatfelvételek során feltűnt, hogy valószínűleg nem jegyezték be sem a halva születetteket, se a csak néhány órát megért gyermekeket. Ebben az esetben pedig ezen adatok a feldolgozás számára elvesztek, esetleg korrekciós számításokra hagyatkozhatunk. Felekezeti szempontból legkisebb volt mindvégig a katolikus lakosság. Medinán katolikus anyaegyház talán pont ezen ok miatt sohasem volt, az állami anyakönyvek kezdetéig a szomszédos Zombához tartoztak, de az eddigiekhez képest itt indult meg legkorábban az anyakönyvezés, már 1723-ban! Az első születési anyakönyvi adatunk 1737-ből, az első házasságkötési 1738-ból, az első halotti pedig 1747-ből származik. Ez így nyilvánvalóan nem felel meg a valóságnak, mert elképzelhetetlen, hogy 10 év alatt egyetlen haláleset sem történt! E hiányosság abból adódik, hogy a kölesdi református pap nem jelölte meg a halotti anyakönyvben a medinai lakosokat, sajnos ugyanez elmondható a későbbi időszakban is, mert az első 30 évben összesen 471 születési és mindössze 37 halotti adattal rendelkezünk. E két szám már önmagában is bizonyítja a források hiányosságát, de, ha figyelembe vesszük, hogy ugyanebben az időszakban 81 házasságkötés történt, ismerve az átlagos gyermekszámot, valamint a csecsemő- és gyermekhalandóság arányát, még ezt sem fedheti a 37 halotti adat. Pedig ugyanebben az intervallumban halálozott el annak az első generációnak is egy jelentékeny része, akik felnőtt korukban kerültek a faluba a telepítés során és azt követően. Az adatfelvételek során összehasonlítottuk a születési és halotti anyakönyv családneveit és egyértelművé vált, hogy a halotti anyakönyv is tartalmazza a medinai filián elhunytak adatait, megerősítette ezt a feudális kori összeírások - ezekről később bővebben — névállományával történt összehasonlítás is. 22