Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 1. szám - IRODALOM - Sárközi Zoltán: Archivum 1980. / 213–214. o.

lényegében csonkítatlan állapotban levő levéltárak. Az Ausztráliában, Kanadában, Írországban, továbbá Nagy-Britanniában, az Egyesült Királyságban működött „Trade Union "-ok iratai az esetek többségében a 19. század közepe óta napjainkig folyamatosan megtalálhatók. Mint jellemző példát megemlítem még, hogy az Amerikai Egyesült Államok egyik gyűjteményében őrzik az 1899-ben az akkor oroszországi Vilnában alapított „Bund" (Zsidó Munkásszövetség) kalandos utakon kimenekített levéltárát.is. Az európai kontinensen ezzel szemben az első világháború után felülkerekedő ellenforradalmak, majd a hitlerista „Harmadik Birodalom" átmeneti győzelmei következtében rendkívül nagy volt a szétvert, illetőleg illegalitásba kényszerített munkásmozgalmi központok, és szervezetek levéltári anyagának pusztulása. Ez történt a Német Szövetségi Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, korábban Magyarország és Lengyelország, később pedig Csehszlovákia és Belgium stb. területén. A felszabadulás lehetővé tette a munkásmozgalmak újjáéledését, részben hatalomra jutásukat és levéltári gyűjteményeik újjászervezését. A veszteségek azonban olykor alig pótolhatók. A Német Szövetségi Köztársaságba visszatelepült pl. a „Szociál-Demokrácia Levéltára", mely hagyatékok és letétek őrizetbe vétele útján igyekszik 'gyarapodni, ezúton a német munkásmozgalom kiemelkedő történeti szerepének forrásanyagát valamelyest rekonstruálni. Az említett országoknál szerencsésebb helyzetben volt Franciaország és Dánia, melyekben a második világháború pusztításait és a megszállás évei alatt elszenvedett károkat sikerült a minimumra csökkenteni. Vannak olyan országok, melyek a szakszervezeti és a munkásmozgalmi iratok őrzésére saját központi intézményeket, vagy egyéb elkülönített őrzőhelyeket hoztak létre (Belgium, Franciaország, a Német Szövetségi Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, az Amerikai Egyesült Államok, Magyarország, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, Izrael), míg mások a már meglevő közgyűjtemények gondjaira bízták őket. Ilyenek NagyBritanniában a könyvtárak kézirattárai, Kanadában és a Szovjetunióban főleg az állami levéltárak. A kétféle megoldás azonban még a felsorolt államok esetében sem mondható egyértelműen kizárólagosnak, gyakoriak a kivételek. Az „Archívum" 1980. évi XXVII. kötete egészében jó szolgálatokat tett mindazoknak, akik behatóan érdeklődnek a nemzetközi, zömmel baloldalinak mondható munkásmozgalmak és a szakszervezetek, vagy egyéb munkásszövetségek, esetleg szövetkezetek története, illetőleg az e célból felhasználható levéltári forrásanyag iránt. Kétségtelenül felkeltette az érdeklődést olyan iratok után, melyek létezéséről, vagy jelenlegi őrzési helyéről aligha lehetett tudomásunk. Az összegezés mégsem mondható másnak, mint kezdeti lépésnek egy olyan úton, mely a jövőben elvezethet bennünket a vonatkozó levéltári fondok teljesebb számba vételéhez, illetőleg hasonló szintű nemzetközi levéltári útmutató elkészítéséhez. Sárközi Zoltán 214