Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 1. szám - IRODALOM - Bonhardt Attila: A Hadtörténelmi Levéltár fondjainak jegyzéke. (Feudális és kapitalista kor) / 201–205. o.

Az így kialakított csoportokon belül — csoportonként újra kezdődő — folyamatos arab számozással következnek egymás után a Hadtörténeti Levéltár feudális és kapitalista kori fondjai, E két szám — a római számmal jelölt csoportszám és a csoporton belül elfoglalt sorszám — adja meg a fond törzsszámát. A szerzők a könnyebb áttekinthetőség céljából a nagy, országos hatáskört betöltő katonai szervek levéltárait magában foglaló I. fondcsoportot, valamint a különböző katonai intézmények anyagát, illetve a gyűjteményeket tartalmazó VI. és VII. csoportot tematikai, a 17. sz. dereka és a felszabadulás között fennállott alakulatok, katonai bíróságok fondjaiból összeállított II. és IV. csoportot pedig a magyar történelem nagyobb korszakhatárait jelölő kronológiai szempontok szerint tovább bontották. A fond csoportokon belül ily módon létrejött egységek jelölésére az ábécé nagybetűit használták fel. Az így kialakított alcsoportok betűjelei azonban nem részei a levéltári jelzetnek, csupán a fondjegyzék nagyobb egységein belüli eligazodást szolgálják éppúgy mint az egyéb, betűvel nem jelölt címszavak.. Mindezek előrebocsátása után lássuk milyen szervek iratai kerültek az egyes fondcsoportokba. A Hadtörténelmi Levéltár feudális és kapitalista korra vonatkozó gyűjteményének legértékesebb részét képező központi katonai hatóságok iratanyaga az I. fond csoportban kapott helyet. Ezek közül az első, az „A" betűvel jelzett helyet az 1740-ben felállított és 1883-ig működő Magyarországi Főhadparancsnokság (General Commando in Ungarn) levéltára foglalja el, amely a címadó fondon kívül számos kisebb-nagyobb fondból áll. A Magyarországi Főhadparancsnokság feladata — az ország rendjének, bel- és külbiztonságának fenntartásán kívül - elsősorban az volt, hogy az Udvari Haditanács rendeletei szerint, irányítsa és ellenőrizze az illetékességi területén elhelyezett csapatok és más katonai szervek igazgatását és hogy biztosítsa a katonai és a polgári hatóságok közötti együttműködést. A központi katonai hatóságok sorában „B" jelzés alatt második helyre került a m. kir. Honvédelmi Minisztérium, amelynek iratanyaga az 1867-től 1945-ig terjedő időszakot öleli fel. A minisztérium feladata kettős volt: egyrészt vezetője révén képviselte a honvédséget, illetve a hadsereget a törvényhozás előtt, másrészt a hadsereg hadrafoghatóságának érdekében hozott elsősorban anyagi-dologi, valamint személyi és szervezési téren adminisztratív intézkedéseket. Ugyancsak fontos szerepet kapott az 1867-ben felállított honvédség irányításában a magyar királyi Honvéd Főparancsnokság, amely a. névleg önálló magyar haderő megteremtésétől 1937-ig működött. Levéltára az I. fondcsoporton belül a „C" megjelölést kapta. Mivel a m. kir. honvédség, mint a Monarchia haderejének egy része az I. világháború befejezéséig nem rendelkezett önálló vezérkarral, a trianoni békeszerződés aláírása után pedig vezérkara nem működhetett nyíltan,a honvéd fóparancsnokságra hárul a magyar haderő fegyelmének és kiképzésének ellenőrzése, illetve irányítása. Az egyik fontos — ha nem a legfontosabb — központi katonai szerv a m. kir. Honvéd Vezérkar volt, amely a fondjegyzék I. csoportján belül a })

D" jelzést kapta. A vezérkari főnökség, illetve jogelődje a Magyar Nemzeti Hadsereg Fővezérsége csak 1919-ben alakult meg. 202