Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Tóth Róbert: Komáromy András 1915. évi jelentése a vármegyei levéltárak helyzetéről / 173–193. o.

Az 1624—1718-ig terjedő Szent Dénesről nevezett jegyzőkönyvhöz van kötve gróf Bethlen Sámuel főispánnak a czirkáló birák számára 1701. márczius 18-án kiadott 28 pontból álló utasitása. Ez a Magyarországon már régóta megszüntetett középkori intézmény Erdélyben, a változott viszonyokhoz módosulva, mint a büntető igazságszolgáltatás hathatós eszköze, sokáig fennállott. A czirkáló biroságnak a közgyűlés által, törvénytudó, tekintélyes nemesekből választott tagjai az arra rendelt időben bejárták a vármegyét vagy széket és bizonyos, meghatározott helyeken kiszállottak, hogy a tisztek és falusi birák által előállított gonosztevőkre törvényt lássanak. Az Ítéleteket jóváhagyás végett régebben a derékszékre kellett felterjeszteni, később azonban a halálra sententiázott gonosztevőket, a helyszínén felakasztották. A czirkáló birák szolgástól, lovastol együtt a szegénységen éltek, de mivel a rossz cselédek sok kárt és pusztítást müveitek, a közgyűlés megszabta, hogy minden jobbágytelek után mennyi eleség és takarmány adassék s lelkükre kötötte a bíráknak, hogy csak illendő számú lovakkal és szolgákkal menjenek. Küküllő vármegye 1701. évi határozata szerint a főispánt helyettesítő Fricsi Fekete Péter elnöklete alatt 5 személyből álló czirkáló bíróság tartására egy kapu után 3 kenyér, 10 font marha, 3 font disznóhús vagy sódar, 12 tyukmony (=tojás), egy lud, 2 tyúk, 2 font szalonna, egy veder bor, egy köböl abrak és egy szekér széna rendeltetett. Ezenkívül füszerszámra, eczetre, gyertyára 40 dénárt kaptak s az eleséget, a megszabott árban pénzül is felvehették. Egy kenyér váltsága 3 — a font húsé pedig 2 dénár volt, de a ludat már 12 dénárba számították. Rossz szüret és gyenge szénatermés lehetett akkortájban, mert egy veder bor váltsága 60 dénár, a szekér szénáé pedig 1 frt. vala. Bethlen Sámuel főispán utasitása szerint a czirkáló bíráknak mindenekelőtt az ünneprontó Vasárnap vagy Nagypénteken dolgozó, annak utánna az Isten káromló, szüleiket szidalmazó, és bántalmazó embereket rablókat, tolvajokat, gyujtogatókat és ezeknek pártfogóit kellett ki tudakolni és megbüntetni. De a porgolát kertet

, szőlő gyepűt égetők, tőszőllő lopók

, valamint az orvvadászok, akik erdőn-mezőn "csőkét hánytak, pólya köteleket húztak, kelepczéket állítottak fel — külön kategóriába kerültek. A hamis pénzverők és hamis mértéket használók mellett, megemlékezik az utasítás azokról a vakmerő emberekről is, a kik a koronás király személyét meg nem becsülték, a vármegye tisztjeinek pecsétjét mocsokkal és szidalommal illették vagy a hatósági személyekre arczul támadtak sat. sat. A falusi birák és esküdtek kötelesek voltak továbbá a czirkáló birák elibe állítani mindazokat, a kik a tubákot vetették művelték és szívták; a kik a törvényfáról az akasztott embert ellopták, a halottakat a sirból kiásták és megrabolták; a kik tolvajmódra feleséget ragadtak maguknak vagy pedig két feleséget tartottak, esetleg nős paráznaságban éltek; — a kik — bűvöltek — bájoltak, ördöngös boszorkány mesterséget gyakoroltak sat. sat. Minthogy az efféle utasítások a főkormányszék körrendelete alapján, és bizonyára az ahhoz csatolt minta szerint, egészen általánosságban készültek: nincs okunk feltenni, hogy az előszámlált czégéres bűnök és vétkek Küküllő vármegyében, a Megváltás 1701. esztendejében mind előfordultak volna. A levéltárban örök letéteményűl őrzik az Alvinczy, Domokos, Náprádi, Stépán, Sárközi, Tholdalagi családok leveles ládáit, a melyekben ma már sem régi sem értékes iratok nem találtatnak. Ugy latszikjává részüket kiválogatták és beosztották a „Családi és pörök ügyek" gyűjteményébe. . 188