Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Ivanyos Lajos: A Magyarországi Református Egyház levéltárügye a reformációtól 1715-ig / 141–168. o.

égetek meg rettenetes és megbecsülhetetlen kárral..." Valamit sikerült az egyik káptalani tagnak Szebenbe mentenie, de egy 1702. évi jelentés szerint még akkor is „a káptalan irományai rendetlenségben vannak, sőt az ország különböző vidékeire annyira elhordva és szélesztve, gondatlanság által elannyira elpusztulva s némely erdélyi urak által kirabolva, hogy azokban többé alig van valami hasznos irat".

113 A református egyház írott emlékeinek pusztulását még fokozták a protestánsüldözés ismert templomfoglalásai, földesúri erőszakoskodásai, a vallásszabadság elevenébe vágó törvények, az egyház vesztét munkáló pozsonyi vértörvényszék. Kiemelkedtek ezekből Báthori Zsófiának az államhatalom támogatásával végbevitt üldözései nagykiterjedésű birtokain, és amerre csak ki tudta nyújtani rontó kezét.

114 A sárospataki kollégium levéltárának 1531-1703 közti irataiból „ . . .jóformán semmi levéltári anyag sem maradt. Az 1671-ben Báthori Zsófia jezsuitái által történt elűzetés alkalmával az iratanyag egy része itt maradt és szétszóratott, más részét magukkal hordozták, s útközben elmaradozott . . .", mint ahogy a meglevő legrégibb anyakönyv is Marosvásárhelyről került vissza 1931-ben. „ . . . a bujdosásból való visszatérés után évekig kérdezett és nyomoztatott a kollégium az elkallódott kötelezvények és elszámolások után, s tanúvallomási jegyzőkönyvekkel és emlékezetből készített feljegyzésekkel igyekezett pótolni a hiányt".

115 Az egész országban alapos munkát végzett a Kolonich-Caraffa rendszer céltudatos irtó hadjárata a protestantizmus megsemmisítésére. Erről hű és jellemző adatot nyújt egy, az esztergomi érsekség területére vonatkozó 1672. évi prefektusi levél: ,JParlitrarum(!) Johannis Mahalini(!), Praefecti Archiepiscopi Strigoniensis. Mucsai, mocsi, bucsei, martosi s egyéb esztergomi érsekségben levő faluk bírái, esküttei és az egész község, látván ez én írásomat, valamint fejeteket, böcsületeteket s jószágtokat szeretitek, azonnal lutheránus, avagy calvinista praedikátorokat, az kik az hatalmas római császárnak hitin nincsenek, sőt minden cselekedetekkel, mint azelütt az ördélyi fejedelmeket, mindez mostani utolsó veszedelmünkban az főfő urakat feltüntetvén és biztatván pártütésre, azon hatalmas császárunk ellen híják, magatok közül kiűz(z)ítek, mint afféle békességbontó személyeket s Iflekvesztű pásztorokat, kit ha hit allatt meg nem cselökösztök, szabadságot adott az mi kegyelmes urunk minden tisztviselőinek, vígbüi kapitányoknak és vitézlő rendnek, hogy mind azokat, az kik ű nagysága parancsolatjának nem engednek, praedikátorostul személyekben megfogják, vígházunkban behozzák, javukban praedát, sákmánt hányjanak. Azért, ha ezeket el akarjátok kerülni, uratok parancsolatjának engedjetek, s Isteniekhez, császártok s királytok hitihez térjetek, avagy legalább az lelketek ámító praedikátorokon kiadjatok. Kült Comáromban die 25. Februarii 1672. Maholáni János praefectustok".

116 Mindezek mellett tűzvész, természeti csapások járvány növelte a szenvedést és pusztulást. A pestisnek Miskolcon 1679-ben 1500-nál több, 1710-U-ben 6000 áldozata volt, Borsod vármegyében számos falu lakatlanná vált.

117 Jeleztük már, hogy sok irat, amelynek nyoma sem maradt fenn, és sok olyan is, amely akkor még fennmaradt, de ma már csak feljegyzésekből tudunk róla, nem ebben a korban pusztult vagy kallódott el, hanem később lett háborús események (1848—49, első és második világháború), pusztítás (protestánsüldözés, Bach-korszakbeli magyar dokumentum irtás), gyakori tűzvészek és gondatlanság (különösen 1850-1944 közt) áldozata. Ebben a korszakban azonban mint a jelzett állapotokból látható, annyira általános volt a pusztu160