Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Ivanyos Lajos: A Magyarországi Református Egyház levéltárügye a reformációtól 1715-ig / 141–168. o.

Nem hivatalos régi iratot is jeleznek az 1935. évi jelentések :Kálmáncsán és Nagydobszán kéziratos énekeskönyvet, Rinyaujnépen Rákóczi—Graduált (1646), Decsen kéziratos prédikációskönyvet (1616), Ujbarson okmányokat (1704). A legrégibb és sorozatos iratanyaggal rendelkező levéltárnak látszik Liszkay József pápai levéltári jegyzékéből a pápai református egyházközség régi levéltára. 1510-től kezdi az iratok felsorolását, de ezek az iratok nem a pápai egyház okmányai. Első, szervesen egyházközségi levéltári anyagnak tulajdonképpen csak a Heidelbergi Káté 1577-ben nyomtatott pápai példányával kezdve, 1590-ből egy végrendelet, mely Beythe Istvánt nevezi meg végrehajtójául, 1630-ból a Kanizsai-artikulusok és 1650-ből a pápai egyház kormányzatáról hozott határozat tekinthető. Ettől kezdve sorozatos a levéltári anyag, a 17. század végéig 75 db irattal, majd a 18. században még bővebben folytatódik tovább. Ugyancsak volt régi jegyzőkönyve is a pápai egyháznak az 1720-ban kezdett jegyzőkönyve előtt, de azt Lespényi Gergely prédikátor a Rákóczi-szabadságharc idejében elvesztette. Számadások 1696-tól, levelek 1700-tól, anyakönyvek 1703-tól maradtak.

82 Egyházközségi levéltármaradványt a tiszáninneni négy esperesség területén csak néhány anyakönyv mutat: Kassán (1651), Györkén (1681), Göncön (1695), Bodrogkereszturon (1681), Ónodon (1708), és Tállyán (1700).

83 Viszont a kassai református egyház levéltárában 1639—1715 közti évekből 200 db okmányt jelez Révész Kálmán, miután 1892—1900 között rendezte a levéltárat ,,a szaktudomány mostani elvei szerint." Tállyáról 1709-től templomlevelek és 1649-től kéziratok is maradtak. Vámosújfalun pedig 58 irat van J607-1712 közt. A tiszáninneni archívumok bizonyítékai még tovább: az ondi „falukönyv" (1616), Göncz levéltári feljegyzései (1625-ből,) Szerencsről irat (1645), Gesztely protokolluma I. kötete (1596. évi díjlevélmásolatokkal és prédikátorok neveivel, 1640-től az oskolamesterek neveivel), Erdőbénye testamentuma és öröklevele (1703), Telkibánya jegyzőkönyvtöredéke (1678-tól). Fennmaradtak még egyes iratok: Nemesbikken 1 db díjlevél (1639), Sajóecsegen adomány levél (1611), Hejőpapin is adomány levél (1700) és Szin protokolluma (1703). Nagyobb egyházközségi levélmaradvány a szikszói 1622-ből, de 1588-ig visszamenő feljegyzésekkel. Iskolai protokolluma 1665-től, számadásai a 17. század végéről, protokolluma 1694-től, benne az eklézsia története 1526-tól 1724-ig.

84 Tiszántúl ebből az időből egyáltalában nem maradt fenn az egyházközségek iratmaradványai között anyakönyv. A jelentésekből arra lehet következtetni, hogy a 17. században még nem is vezettek ezen a vidéken anyakönyvet. Debrecen anyakönyve is csak 1703-ban kezdődik. Az egyházközségi levéltárak nyomát más iratból is kevés őrzi. A szatmári egyház régi matrikulája,

85 a bihardiószegi egyház levéltárában pedig 1672-ből és 1675-ből I. Apaffi Mihálynak két alapítványi levele és 1667-ből Mehmet agának templomcsináltatási engedélylevele maradt fenn.

86 Még Tiszacsécs fahordási feltétele (1669), Gelenes két régi irata (1661, 1666), Tiszabecs portiofizetés elleni levele (1695), Hodász jegyzőkönyve: „Matricula Ecclesiae Hodásziensis 1697" és a Mezőtúron volt török okmányok és 1691től Currensek Protocolluma mutatnak némi levéltárnyomokat. Külön ki kell emelnünk Nyírmeggyes 1952. évi levéltári jelentéséből egy érdekes módon megőrzött iratmaradványt. Anyakönyve (1766) ,Remény fedelének első belső oldalán egy 1666-ból származott adásvételi szerződés kontextusa olvasható". Kunmadaras „Ekklesia könyvében" 1629-től kezdődő régi iratokból vannak összeszedve a régi adatok. 153