Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Ivanyos Lajos: A Magyarországi Református Egyház levéltárügye a reformációtól 1715-ig / 141–168. o.

A szilágy-szolnoki levéltárból Báthori Gábor oltalomleveleiről és jegyzőkönyvében 1620, 1625, 1628. évi bejegyzésekről vannak adatok.

70 Az udvarhelyi egyházmegye régi egyházvizsgálati jegyzőkönyve: „Liber Ecclesiae Orth. in Sede Udv. existentis 1644." Bejegyzés az 1606. évi Ruberiana Canonok, udvarhelyszéki egyházközségek elszakadása Bethlen Gábor idejében és további feljegyzések 1746-ig. Levéltárrendezés után 1874. évi jegyzékben a régi iratok közt szerepel 1605-ből Bocskainak a papi özvegyekre vonatkozó rendelete, 1648-ból a muzsnai földek regesztruma, 1659-ből homagium letételi formulája egyházmegyénként aláírva s több régi egyházközségi irat.

71 c) Egyházközségi irattermelődés

72 és irattárnyomok Az egyházközségekben folyt irattermelődés volt természetesen a legkisebb. A lelkész ügykezelése igen egyszerű, csaknem teljesen közvetlen, szóbeli volt. A felsőbb rendelkezéseket tudomásul vette, a gyülekezetet és személyt érintő határozatokat végrehajtotta, vagy a vizitáció alkalmával az esperes elé vitte megtárgyalás végett. A vizitáción adta elő személyesen a többi ügyes-bajos dolgokat és a szükséges jelentést is. A traktusi gyűléseken is közvetlenül intézhetett el egyes ügyeket. Külön iratok termelését kevés ügy követelte. Ha időközben feltétlenül kellett, írt a felsőbbséghez vagy patrónusához jelentést, panaszlevelet vagy kérelmet. Néhány irat hagyatékozások, haszonbérletek, más egyházközségekkel vagy felekezetekkel esetleg kötött egyezségek következtében jött létre. Elhelyezett ügyviteli iratok felsőbb rendeletek, főként esperesi leiratok voltak. Az esperesi vizitációkon történő adatszolgáltatások és a gyülekezet jó rendjének a fenntartása végett vezettek valamilyen nyilvántartást a lelkészek is. Olyanforma omniárium volt ez is, mint az espereseké. Már a XVI. században nyomát lehet találni ilyen egyházközségi jegyzőkönyveknek. A gyöngyösi 1585-ben kezdődött. A gesztelyi protokollumban feljegyzett díjlevél 1596-ból való. Benne a prédikátorok névsora. A szikszói 1588-tól szóló feljegyzések mellett a 17. század második felétől külön iskolai protokollum is van. Ha a község elöljárósága gyakorolta a patrónusi tennivalókat, akkor annak határozatai között az eklézsiára vonatkozók is a községi jegyzőkönyvbe kerültek, mint például a kolozsvári városi jegyzőkönyvben már 1557-től kezdve. Az ún, „falu-könyvekben" is együtt jegyezték fel a falu és az eklézsia nevezetesebb eseményeit. Ilyen volt a „Memoriális könyv" is. Valószínűleg mindegyiket a lelkész jegyezgette.

73 A legsajátosabb és legfontosabb egyházközségi irattermelés az anyakönyv volt. A zsinati kánonok arra mutatnak, hogy Baranyában és a dunántúli részeken már a 16. század utolsó negyedében vezettek keresztelési anyakönyveket. A fennmaradtak között Révész Kálmán 1893-ban a radnóti anyakönyvet találta legrégebbinek 1610-ből. Ennél régebbiről a legutóbbi (1968) jelentések se számolnak be, de a 17. századból fennmaradt anyakönyvek azt bizonyítják, hogy 1600. után már a tiszántúli kerület kivételével általában szokásba jött a vezetése.

74 Dunamelléken az egyházközségi irattermelődésnek se maradt nagyon sok nyoma. Baranyában Szavának van egy irata 1618-ból; prédikátor felszólítása a cigányok megtérítésére. Monoron Valkai Miklós Deák testámentom levele (1709), Mányon rendeletek (1691), Rákoscsabán bőrre írt templomépítési emléksorok (1631) jelzik az irattermelődést. 151