Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Ivanyos Lajos: A Magyarországi Református Egyház levéltárügye a reformációtól 1715-ig / 141–168. o.

megyei kánonok „admonitiones ..." pontjai között: „Secunda. — Más pispekség alól jött atyafiat pispeknek vagy competens seniornak levele nélkül ne recipiáljon se pispek urunk, se senior uraink".

12 Azaz minden átlépés más egyházi hatóság, illetékességi körébe csak bizonyítvánnyal történhetett. Ilyen 1629-ből Simándi dunamelléki püspöknek ez a bizonyságlevele, amelyben a fokszabadi tanító számára elöljárói, vigyázói és visitatori tisztének „bátorságos" betöltése végett megbecsülést és oltalmat igényel a somogyiaktól.

13 A Geleji-kánonok még előírják, hogy fegyelmi eljárás esetén, ha valakire az ellene emelt vád még nem bizonyult rá, „ ... az ilyeneknek az egyházmegyei gyűlés a megye hivatalos pecsétje alatt bizonylatot is adjon, melynek előmutatása és felolvasása után . . . azoknak ügyét minden más ügynél előbb felvenni és elintézni tartoznak . . ." (XLIV. kánon)

14

. A szatmárnémeti zsinat XIX. végzésében is bizonyságlevélről van szó, de ezt nem az egyházi hatóságoknak kellett adnia, hanem a külföldi akadémiákra menő ifjaknak kellett kötelezniök magukat benne arra, hogy „azon intézetekben semmi eretnek vagy idegen .. .tudományt beszívni nem fognak".

15 Ez a „térítvény" azonban nem feltétlenül egyébként adott külön levél lehetett, hanem matrikulában aláírt közös szöveg, mint amilyent a debreceni ifjaknak kellett aláírniok már aló. század végétől, kötelezve magukat arra, hogy hazajövetelük után papi szolgálatban maradnak.

16 Az egyházkormányzás legfontosabb két közigazgatási eszköze a zsinattartás és az egyházlátogatás volt. Lényegében ezzel a két tevékenységgel intézték el a felmerült ügyek legnagyobb részét. Ezért leginkább ezekhez fűződött az ügyviteli írásbeliség szabályozása. — Már az 1555-i erdődi zsinat azt mondja XVIII. cikkében a „zsinatok vizsgálatairól", hogy a látogatásokon felmerült ügyeket a gyűlésen meg kell tárgyalni, ami azt jelentette, hogy jelentést kellett tenni a zsinaton a folyó ügyekről

17

. Az 1562. évi debreceni hitvallás a lelkipásztor és a hívek által előadott panaszok meghallgatását és törvényes megbírálását úgy kívánja, hogy a vádakat mindkét részről össze kell szedni. Fel kellett tehát jegyezni az egyházlátogatás alatt tárgyalt ügyeket, ahogy az Articuli Maiores LXV. cikkek 1567-ben már ki is fejezi. „Az egyházlátogatók ... az egyesek hibáit igazán és híven leírván, nyilvános zsinatban adják elő . . ,

18

". A 16. század végén a Borsod-Gómór-Kishonti Cikkek XXXV. arukulusa ugyanígy rendelkezik a vizitációval kapcsolatos írásbeliségről: „ . . . A látogatást pedig majd a zsinat kövesse, hogy a látogatók az észlelt és feljegyzett hibákat előterjesszék

19

". Azokra az ügyekre nézve, amelyeket az esperes nem tudott elintézni, a Pest megyei kánonok Admon. Quarta külön hangsúlyozza, hogy „... fide salvifica , mindeneket in scriptis az gyűlésre hozzon, az mit el nem végezhet: mert úgy tanít az Apostol is: Ut omnia decenter et ordine fiant in ecclesia".

20 A kormányzás jó rendjének a biztosításához szükséges nyilvántartások vezetésére is köteleznek a kánonok. Az Articuli Majores a szeniorokat kötelezi „ . . . a hűségükre bízottak biztos lajstromban" tartására (XXXII. c), a lelkipásztorok bérének vizsgálatára (LXV. c.)

21 A Herczegszőllősi kánonokkal erősen egyező Réczés-féle kánonok vizitációs artikulusai előírják az egyházi javak, évi^salláriumok, iskolai proventusok és alapítványok összeírását, ezek használatának és kezelésének a feljegyzését, sőt az eklézsia protokollumába való bejegyzését is: ,, . . . dilingenter inquiratur et usitato etiam modo ut administrentur, curandum, nec non protocollo ecclesiae inseribandi".

22 (10, 12, 16. art.) - A Pathai-féle kánonok (1612,-i köveskuti zsinat VI. artikulusa az egyházak és egyházi 143