Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Ivanyos Lajos: A Magyarországi Református Egyház levéltárügye a reformációtól 1715-ig / 141–168. o.

LEVÉLTÁRTÖRTÉNET Ivanyos Lajos A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ LEVÉLTÁRÜGYE A REFORMÁCIÓTÓL 1715-IG Múltunk sok írásos emléke pusztult és kallódott el a két világháború alatt a magyar református egyházban is. Az országos levéltárvédelemre irányuló és az egyházak levéltárügyét is érintő állami intézkedések kapcsán már 1930-ban felelősségre intő felhívás sürgette a református egyház levéltárügyének rendezését. Adatgyűjtés kezdődött, helyzetfelvétel készült, a református egyetemes konvent szabályrendeletet készített, és 1941-ben megjelent a „Levéltári Útmutató"

1

. A levéltárvédelem gyakorlati megvalósítását még jobban sürgették a második világháború alatt bekövetkezett újabb súlyos iratpusztulások. A kedvező segítséget nyújtó állami intézkedések lehetővé tették a református egyház levéltárügye rendezésének a megszervezését. A munkát Esze Tamás, mint konventi levéltári előadó indította el 1951-ben, a Református Egyház c. hivatalos lapban megjelent felhívásával.

2 A jelzett levéltárügyi munkálatok egyrészt igen értékes adatgyűjtést eredményeztek, másrészt hozzáférhetővé tetteK olyan dokumentumokat, amelyek azelőtt gondozás nélkül hevertek, eldugottan valahol. Ezek nyomán lehetővé válik a magyarországi református egyház levéltárügyének feltárása a legrégibb időkig visszamenően. Természetes, hogy még sok kutató munkát igényel a rejtve levő írásos emlékek teljes feltárása, de az utóbbi évtizedekben megjelent levéltárügyi tudósítások és tanulmányok segítségével már meg lehet tenni a kezdő lépéseket.

3 Tanulmányunkat hiánypótló indulásnak szántuk. Egységes áttekintő képet kívánunk adni a magyarországi református egyház levéltárügyéről a reformációtól 1715-ig terjedő időben. Ez a másfél század református egyházi levéltárügyi szempontból egyetlen egységben összefogható korszak, mivel az egyházkormányzat és közigazgatás változása csak az 1712—15. évi pozsonyi országgyűlés vallásügyi törvényei nyomán következik be, és vonja maga után az ügyintézés írásbeliségének, az irattermelődésnek és a levéltári iratgondozásnak lényeges változását is.

4 Tanulmányunkban nem foglalkozunk a külön tanulmányt kívánó, nem hivatali jellegű egyházi iratokkal (teológiai munkák, prédikációk, lelkészek magániratai stb,), sem az egyházi iratok közt található idegen iratgyűjteményekkel. Feldolgozásunkban kifejezetten a magyar református egyházi közigazgatás ügyvitelében termelődött (termelt és az ügyvitel menetében hivatalosan kapott) iratokat és ezek kezelésében szervesen kialakuló hivatalos levéltári iratgondozást tartjuk szem előtt.

5 Tehát a magyar református egyház 16. és 17. századbeli szervezetének megfelelően a szuperintendenciák, traktusok és egyházközségek hármas szervezeti tagoltságában létrejött irattermelődést és iratgondozást tekintjük át.

6 141