Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 1. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - C. Harrach Erzsébet: A levéltár és a városrendezés / 5–12. o.

fokozottabb gondot fordítanak a zöld területek kialakítására. Hazai adottságunkból adódóan ez gyakran egy történeti értékű kastélypark rekonstrukcióját jelentené (Keszthely, Pápa stb.). A szomszédos államok gyakorlata jó például szolgálhatna (pl. Ludwigsburg, Schwerin, Potsdam, Petrodvorec, Wilanow stb.). Az egyes épületek forráskutatása még aprólékosabb kell legyen. Ezeknél ki kell terjeszteni a kutatást az adott épület egykori funkciójára, az építtető és használó életformájának vizsgálatára, az életkeret rekonstrukciójára. Ehhez adatokat szolgáltatnak a vagyonösszeírások, a vagyonelkobzási lajstromok, végrendeletek, számadások stb. Az így megrajzolt mozaikok kelthetik életre a történeti múltat, adhatnak támpontot a jövő helyes megtervezéséhez. A történeti városok rekonstrukciójának tervezése az egyes országokban lényegileg hasonlónak mondható. Különbségek azonban adódnak. A Német Demokratikus Köztársaság területén a történeti városok rendezési tervéhez a műemléki hatóság a már említett célterveket bocsátja a tervezők rendelkezésére. A Litván Szocialista Köztársaságban a feltáró munka a városrendezésre hivatott tervező irodában készül. Itt a metodika szerint külön tervlapon kerülnek feldolgozásra a különböző adatok, amelyek térben és időben jellemzőek voltak a városra (pl. alaprajzok, fedések, magasságok, építési korok stb.). Megemlítendő egy olaszországi példa is. Emília Romagna tartományban a hatvanas évek végén kezdtek komolyan a városközpontok területi védelmére gondot fordítani. A sorban egyik legelső város Bologna volt, ahol 1969-ben hozták az első rendelkezéseket a városközpont védelmére és 1972-ben fogadták el a régi házak egységes helyreállítására készített részletes terveket. Hasonló munkák készültek Piacenzában, Ferrarában, Modenában is. A Pármai Egyetemen az 1975-ben létesített „Városépítészeti és Területi-Kutató Iroda" egyik fő feladata Párma történeti városközpontjára vonatkozó különböző vizsgálatok elvégzése, feldolgozása és ezek ismeretében javaslatok tétele. A csoport építészekből, mérnökökből, levéltárosból és történészből áll. A szakmai összetételből világosan kitűnik, hogy a városközpont rekonstrukciót megelőző kutató munka erősen összetett. Párma esetében a mérnök a várost átszelő Párma patak szabáylozására, partrendezésére, hasznosítására készített javaslatot, az építészek az épületállománnyal összefüggő feladatokat végezték. Mindkét munkafázishoz az első feladat a kutatási munka volt. Összegyűjtötték a patakra, az azt átívelő hidakra vonatkozó helytörténeti adatokat, térképeket, helyszínrajzokat, archív fotókat, régi festményeket. Az épületállomány esetében a felsorolt forrásokon túl fontos adatokat szolgáltatott a levéltár, aholis fellelhetők voltak a 18. század folyamán a Városi Tanácshoz építési engedélyért benyújtott kérelmek. Innen kerültek elő a házak pontos felmérési rajzai, amelyek közül több még napjainkig is azonosítható volt. További segítséget jelentettek a telekkönyvi hivatalokban őrzött lakásalaprajzok. A rajzos adatokat kiegészítették az írott források adataival. A városközpont rekonstrukciós tervének elkészítéséhez ilymódon teremtődtek meg az előfeltételek. A gyakorlati példák sora folytatható lenne. E helyett azonban megállapíthatjuk, hogy a levéltári forrásokban rejlő adatok segítik a mai embert jövő formáló tervezési munkájában. A levéltárakban őrzött források gyakorlati felhasználását növelni lehetne, ha a szolgáltatás megfelelő technikai szintje biztosított lenne. Ez elsősorban a másolás, fényképezés, 11