Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 2–3. szám - FIGYELŐ - Kanyar József: Tanulmányúton Indiában, 1980 / 507–515. o.

a másikat pedig a levéltári fondok védelme és a restaurációs munkák végzésének gyakorlati ismereteiből. A diploma tulajdonképpen magába foglalja a levéltáriam, a levéltárigazgatástani, a kutatásmódszertani ismereteket, a levéltár publikációs és kiadványi munkáját, s az indiai és a külföldi levéltári fejlesztés problematikáját is. Ugyanakkor nagy teret szentel a levéltári kooperációs kérdéseknek is, valamint — természetszerűleg — az iratok védelme és az iratok sokszorosítása és restaurálása tekintetében megszerzendő ismeretekre vonatkozó képzésnek. 1978 óta levelező tagozatot is létrehoztak azoknak a hallgatóknak a részvételével, akik nem tudnak — egy évig — bentlakással résztvenni a képzésben Delhiben. A levéltári továbbképző intézetben három alapvető — angol nyelvű — levéltáriam munkát is tanítanak: 1. Michael Cook Angliában 1977-ben megjelent művét az Archives administration-t, a New Yorkban és Londonban megjelent T. R. Schellenberg: A levéltárigazgatás kézikönyvét (The managament of archives), valamint az ugyancsak New Yorkban 1972-ben napvilágot látott J. H. Hodson angol levéltáros The administration of archives című munkáját. Az intézményben nemcsak India, hanem Ázsia és Afrika fejlődő országainak a részére is képeznek levéltárosokat. Eddig több mint 200 levéltárost képeztek Afganisztán, Burma, Nepál, Sri Lanka, Malaysia, Fülöp-szigetek, Szingapúr, Kenya, Nigéria és az Egyesült Nemzetek és a különféle levéltári ügynökségek és irodák részére. Az indiai levéltárosoknak igen jelentős súlyuk van a nemzetközi levéltári szervezetekben. Öt rendes, két levelező tagja és egy elnöke van képviseletüknek a nemzetközi levéltári organizációban és ezenkívül az UNESCO-nál egy elnökhelyettesi tisztséget és egy levelező tagságot töltenek be, a Dél- és Nyugat-Ázsiai Regionális Szervezetben pedig egy főtitkári és egy pénztárosi tisztséget. Az indiai levéltári problémák, amelyek nagyon hasonlatosak a magyar levéltárügy kérdéseihez, sok tennivalóra ösztönözhetik a mi hazai levéltárügyünket, de a világ összes levéltárainak a dolgozóit is. Az egyik ilyen nagy jelentőségű probléma az, hogy azoknak a történészeknek, akik nagyon sok munkát fektetnek a kutatási tárgyukhoz tartozó bibliográfiai ismeretek megszerzésébe, e kutatók részére kellene készíteniük a levéltáraknak egy nemzetközi levéltári segédletet, egy amolyan nemzetközi históriai bédekkert. Kiváló dolog lenne egy nemzetközi levéltári katalógusnak és bibliográfiának az összeállítása is, hiszen a történeti kutatásoknak tulajdonképpen nem a könyvtárak, hanem a levéltárak a legfőbb otthonai és bázisintézményei. Ezért fontos az, hogy ezek a levéltárak — nemzetközileg is — nyitott levéltárak legyenek és mindent elkövessenek annak érdekében, hogy e nemzetközi levéltári útmutató segítségével az iratok közelébe tudják vinni a kutatókat. Amikor elköszöntem az indiai levéltárosok képviseletében S. A. I. Tirmizitől,a Nemzeti Levéltár igazgatójától Delhiben, őszinte köszönetet mondtam"tanulmányutam gondos előkészítéséért. Elmondtam azt is, hogy nagyon értékes tapasztalatokkal és jó impressziókkal térek vissza hazámba. Örömmel állapíthattam meg, hogy az indiai és a magyar levéltárak között nagyon eredményes kapcsolatok épültek ki az elmúlt évek folyamán. Hivatkoztam arra, hogy a látogatásom időpontjában éppen Delhiben tartózkodó magyar külügyminiszter arról beszélt, hogy „kapcsolataink Indiával jók"'. Hozzátehetem: levéltárainké is jók. És örömmel adhattam annak a reményemnek kifejezést, hogy e kapcsolatok a jövőben még eredményesebbekké válhatnak. 514