Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 1. szám - Labádi Lajos: Szentes város árvaszékének megalakulása, irattári rendszerének alakulása, 1872–1931 / 49–54. o.

Labádi Lajos SZENTES VÁROS ÁRVASZÉKÉNEK MEGALAKULÁSA, IRATTÁRI RENDSZERÉNEK ALAKULÁSA 1872-1931 A gyámsági jogot már igen korai időkben szabályozták Magyarországon, de szorosabb értelemben vett gyámsági igazgatásról csak a 18. századtól beszélhetünk. 1848-ig a társadalmi helyzet szerint határozták meg az árvák hatósági felügyeletét. A nemesi árvák hatósága a megyei közgyűlés, Ül. az általa kiküldött bizottság, a polgári árváké a városi tanács, a jobbágyoké a földesúr volt. 1848-ban csak annyi változás történt, hogy a jobbágyárvákat és gyámjaikat is a vármegye felügyelete alá vonták (az 1848/XI. te. 5. §-a értelmében). Komolyabb változás 1851 augusztusa után következett be, midőn nyilvánosságra hozták a Cs. Kir. Igazságügyminisztérium július 14-én kelt 9118. számú rendeletét az „árvaés gondnoksági ügyek ellátásáról". A rendelet, amely átfogóan kívánta szabályozni a gyámügyet, többek között kimondta, hogy: „...Mindazon városokban és mezővárosokban, melyek eddig rendezett tanáccsal voltak ellátva, ha arra készeknek nyilatkoznak, az első folyamodási árva- és gondnoksági hatóságokra bízott ügyek ellátása végett, a község tagjaiból a járásbíró vezetése alatt saját bizottmányok fognak felállíttatni, melyek másod folyamodásilag a megyei, harmad folyamodásilag pedig a kerületi főtörvényszék alá rendelvék... Minden árvabizottmány, a járásbíróból mint elnökből, és legalább négy, a községi képviselőség által választott ülnökből álland, kik között egy törvénytudó, és egy számadást értő egyénnek kell lenni... Mindazon helyeken, hol árvabizottmányok nem léteznek, az első folyamodási gyám- és gondnoksági ügyek rendszerint a járásbíróságok által intéztetnek el..." Tehát az 1851-ben kibocsátott rendelet (amelyet még ugyanez évben, valamint 1852 és 1853 folyamán további igazságügyminiszteri rendeletek finomítottak) a gyámügyet az árvabizottmányokra és a Cs. Kir. Járásbíróságokra, Ül. az 1854ben ez utóbbiak helyébe lépő Cs. Kir. Vegyes Szolgabíróságokra ruházta. Ezek 1853-tól az osztrák polgári törvénykönyv szabályait alkalmazták. 1861-ben az osztrák polgári törvénykönyvet hatályon kívül helyezték. Az ideiglenes törvénykezési szabályok kidolgozására hivatott országbírói értekezlet (mely 1861. január és március között tanácskozott) foglalkozott az árvaügyekkel is. Itt kimondták, hogy: „...Magyarországban az árvák és gondnokság alatt állók személyei fölötti felügyelést, valamint azok vagyonának kezelését és az erre szükséges felvigyázatot illetőleg az 1848. év előtt létezett törvényes gyakorlat ismét visszaáüíttassék...". Szükségesnek ítélték a gyámügy törvényhozás útján való rendezését, ennek megtörténtéig viszont a hatósági felügyelet egész szabályozását a törvényhatóságokra bízták (beleértve a nem nemes árvák feletti felügyeletét is, melyet az 1848-as törvényhozás a megyékre ruházott). A kialakult zavaros helyzeten a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában kiadott 1868:.5A. te. próbált változtatni azáltal, hogy a gyámhatósági teendőket a városi, Ül. vármegyei 49