Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 2–3. szám - FIGYELŐ - Borsa Iván: Mikrofilmezési alap nemzetközi levéltári jogviták csökkentése érdekében? / 479–506. o.

2.423 Tekintetbe kell venni azt is, hogy Argentínában, Brazíliában, Guatemalában, Indiában, Peruban stb. levő egykori gyarmati regionális igazgatási központok adatai nem ismertek (vö. 2.34), mert ezek az országok nem voltak bevonva az adatszolgáltatásba. 2.424 Ugyancsak nem szerepel az összesítő táblázatban az az iratanyag sem, amely fejlett országokra vonatkozik, akár egykori gyarmatokról (pl. Ausztrália, Kanada) van szó, akár olyan országokról, amelyek egykori nagyobb birodalom területén jöttek létre (pl. az osztrák-magyar, az ottomán birodalom utódállamai). 2.425 Az előző három alpontban felvetett hiányok pótlására durva becslést megkockáztatunk, és ez esetben 1000 és 1500 millió közé helyezhetjük azoknak a mikrofilmfelvételeknek a számát, amelyek több országra egyaránt vonatkozó iratanyagról készíthetők volnának. Ez a felvételszám mintegy 2 millió filmtekercsnek felel meg. 2.426 Vitathatatlanul irreális elgondolás volna a teljes iratanyag mikrofilmezését bármilyen formában célul kitűzni. Itt vehetjük figyelembe a fentiekben (2.1 pont utolsó bekezdése) félretett azt a szempontot, hogy tudniillik csak a kulcsfontosságú iratanyagot vegyük figyelembe. Az Egyesült Államok Nemzeti Levéltára az említett körlevélre adott válaszában egyedül tért ki a kulcsfontosságú iratanyag arányának megbecsülésére három nagyobb levéltári egység anyagának vonatkozásában. Az általa kulcsfontosságúnak minősített iratok aránya 15 és 20%. Ha ezt az arányt vesszük .becslésünk alapjául, úgy a tanulmány szempontjából figyelembe veendő iratanyag mennyiségét 200-250 millió mikrofilmfelvételre kell tenni, ami 300—400 ezer tekercsnek felel meg. 2.427 Ebből a hatalmas mennyiségből a meglevő adatok szerint mintegy 14 000 tekercs kameranegatív már rendelkezésre áll (D oszlop), ami azt jelenti, hogy mintegy 8,5 millió felvétel már elkészült, így ezekről már csak filmmásolatot kell készíteni. 3 A MIKROFILMEZÉSI KÖLTSÉGEK FELMÉRÉSE 3.1 A községekre vonatkozóan kért adatszolgáltatás A már említett körlevélben adatokat kértem a mikrofilmek árára vonatkozóan is. Az egyik kérdés arra vonatkozott, hogy mibe kerül 1000 kameranegatív-felvétel elkészítése, a másik pedig arra, hogy mibe kerül egy 30 méteres filmmásolat, ha a levéltár már rendelkezik a keresett iratok mikrofilmjével. A kérdés felvetésekor abból indultam ki, hogy a két mikrofilm-szolgáltatásnak lényegesen eltér az önköltsége, tehát nem lehet közömbös, hogy melyik szolgáltatást igénylik. A kérdésre érkezett 8 írásbeli válasz és az India Office-től személyesen beszerzett adatok igen változatos képet mutatnak. 3.11 Az adatkérés fogyatékosságai Az 1000 felvételre vonatkozó kérdés nem bizonyult szerencsésnek, mert több esetben az ármegállapítás 30 méteres (100 lábas), általában 600 felvételt tartal488