Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 2–3. szám - ADATTÁR - Pandula Attila: Tűzoltó emlékérem Ferenc József korában, 1911 / 461–465. o.

„örvendetes valóság tehát az, hogy végre a legfelsőbb elismerés megérkezett s az a sok keserű, de jogos küzdelem és az ennek árán elért kevés, de kétségbe nem vonható siker, amit szövetségünk felmutathat, ezzel immár szentesítve van." A cikk szomorkásán szól arról, hogy a nagy örömbe némi üröm is vegyül, mivel az érmet nem nemzetiszínű szalagon viselik — a ,,horvátok akadékoskodása miatt" — hanem narancssárgán. „Mellékes tény az is, hogy a testi épséget és életet sokszor kockáztató 25 évi nehéz szolgálatunk jutalmát csak bronz formájában öntik." Biztatásképpen kijelenti, hogy „Az ágyú sem szokott ezüstből vagy még puhább aranyból készülni, ámbár nem utolsó fegyvernem." A lényeg csupán az, hogy a magyar tűzoltók áldozatos, hosszú időn keresztül tartó szolgálatának látható jutalmazására a magyar uralkodó díszérmet alapít. Ezt az érmet — bár királyi kitüntetés — még a törvényhatóságok is csak egyedül az Országos Tűzoltó-Szövetség útján igényelhették, s ezt a cikk írója nagy eredménynek könyveli el. Az érem tényleges létrehozása imponáló uralkodói kegy, ezt azonban (a cikk szerint) az uralkodó „hű magyarjai" meg is érdemlik. Az érem alapítását és adományozását az 191 l-es veszprémi tűzoltó nagygyűlés (XVIII.) ünnepélyes megnyitásán jelentette be a belügyminiszter hivatalos képviselője, dr. Némethy Károly államtitkár.

8 Az első királyi díszérmet dr. Óváry Ferenc országgyűlési képviselő, a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség fáradhatatlanul buzgó ügyvezető alelnöke kapta.

9 Nem sokkal ezt követően a magyar tűzoltó-szövetség vezetői által kibocsátott „Felhívás" jelenik meg, ami a számos igénylőre való tekintettel leszögezte, hogy az érem „25 éven át teljesített érdemes tevékenységért jár." „E szerint jogot erre csak olyan tűzoltók tarthattak, akik nemcsak papíron szerepeltek, avagy mulatságokhoz vették fel az egyenruhát, de egyébként gyakorlatokon, vagy a tűznél láthatók nem voltak, hanem akik a tényleges tűzoltásban és a gyakorlatokon, akár pedig a tűzoltó testületi adminisztráció terén vagy a tűzrendészet fejlesztése körül tényleges munkásságot fejtettek ki és érdemeket szereztek." A felhívás a fentiek szigorú követését irányozta elő, s mindezzel lelkiismeretesebb tevékenységre igyekszik ösztönözni a tűzoltókat. Előírja továbbá, hogy csak megfelelően igazolt előterjesztések történjenek, pontosan jelöljék meg a tényleges szolgálati időt. Az előterjesztéseket az illetékes parancsnok, titkár (segédtiszt) s a három legrégibb egyesületi tag írja alá, s azt a községi elöljáróság láttamozza. A kimutatást a vármegyei tűzoltóságnak kell felülbírálni, s azt ezt követően az Országos Szövetséghez felterjeszteni (ha ilyenek nincsenek, akkor közvetlenül a szövetséghez).

10 Az érem

11 a viszonylag hosszú szolgálati időre tekintettel ritkábban került adományozásra, okirat is járt vele. 1918 után is fennmaradt, a két világháború közötti időszakban is adományozták, ekkor az okirat szövege némiképp megváltozott, mivel az alapító uralkodó időközben elhunyt. A díszérem szabályzata változatlanul érvényben maradt — csupán a Horvát-Szlavónországokra vonatkozó eltérések veszítették hatályukat -.

12 Az érem bronzból készült (ismeretesek világosabb, illetve sötétebb veretek) Körmöcbányáról (KB), illetve sötétebb veretek Budapestről (BP). Az érem átmérője 32,5 mm, magassága — a füllel együtt — 36,5 mm, vastagsága 2,5 mm. A miniatúra átmérője 15 mm. Az érmen — az uralkodó karkivágásában — szerepel a vésnök neve: REISNER. 463