Levéltári Szemle, 31. (1981)
Levéltári Szemle, 31. (1981) 2–3. szám - ADATTÁR - H. Boros Vilma: Széchenyi István 'Önismeret' című művének kiadatlan része / 443–460. o.
Azonban nézzünk a kárpit mögé és vizsgáljuk a dolgot mélységében; ugyan mit fogunk a szép képnek fenekén tanusitni? Azt hogy az igen épnek mutatkozó piros alma éppen nem egészséges csak bőre szép de belseje teli van lappangó féreggel. — S ugyan is az Osztrák kormánynak soha sem az volt 200. lap leg főbb gondja, hogy az alatta levő népek valóban „egészségesek legyenek," hanem hogy „igen egészségeseknek látszassanak". Valamint Geymüller Ő pénznélkülisége, in ülo, tempore, sem igen törődött azzal, miszerint tőzséri dolgait elrendezze és hitelezőit meg ne csalja, de mesterileg fel tudta az által, számos évek folytában, tartani hitelét, és ekkép bolondá tenni a publicumot, hogy minél mélyebbre süllyedt annál sűrűbben adta a soirét, bált és ebédet, és annál kiterjedtebben vett részt, minden kigondolható válalatban és ügyben, de végre megbukott, és őt mind az, kit ki nem rabolt és ki ekkép búsult érdemszerint le kaczagta, szinte olly ügyességgel vitte minden időben az Osztrák [ministerium — e szót Széchenyi kihúzta, a helyébe irt szót Tasner Géza olvashatatlanná tette.] bemázoló és ki tatarozó politikáját is, és e tekintetben nem csak nem javult, de superlative folytatja régi tempóját, és most ezer félét kezd, egy szemfényvesztőt állit a másikhoz, a nélkül, hogy az Austriai népek igazi egészségére leg kisebbet is, és mi gyökeret vert vala, kigondolni elég mély belátása lett volna, — mig végre, mi után az egész ,,Neu Ostereich" nem alapszik egyében, mint Hyppocrísián és hazugságon —, előbb mint sokan gondolnák, ugy fog össze roskadni a tudatlanság és kajánság rakta uj torz építmény, — valamint a Geymüller féle ház emiékezét is csak hamar elolvasztotta az idő. — A magyar ellenben,. .. éppen nem törődött azzal, ha valami felszines minden gyakorlat nélküli theoretikus hónát egészségtelennek tartá — mert nyilván érezte a hazának különösen jó létét — és csak ennek emelésére törekedett A sok akasztó fa helyett — melly magyar országot olly annyira elundokitotta senkinek útjában azonban nem állt, — Austria az ország zsírján élő Beamterek sáska sokasága által volt illustrálva, milly legio tán erősebben felvidámította és kiszebbitette a tájt mint a magyar szellős lak, és az perse' guztustul függ, de azért sokkal drágább is volt, — és midőn az érintett monument csak felette keveseknek vállt különösen kellemetlenné, addig, és ki meri ezt tagadni — a Beamterek hosszú tábora, mindenkit nem csak kellemetlenül, de betű szerint' tűrhetetlenül illette. Mig a magyar rabok utszai munkát vittek végbe, addig az Osztrák foglok szinte a község zsírján, henyélve és desperálva négy fal közé voltak kelepczézve; mig magyar Országban bottal lakolt számtalan rendbontó, — és ezen operatio, büntetésének véget vetvén, fentartására nem adózott a község egy baktat is, . . . addig a rabok kímélése végett és mert nekiek enni adni is kellett valamit, kíméletlenül meg voltak terhelve extra adóval ... a szabadok' .... és ha alkalmatlan koldusokat nem látott a Burkus fő méltóság Bécsben, az igen természetes, de nem ám azért, mintha Bécsben nem volna többnél több koldus, hanem mert a policzey mindig „jó szivűleg" vigyázott, hogy az efféle semmire kellő gaz nép a fő urakat és kivált idegen tekintélyeket viszás hangú lámentóikkal ne incomodálják, - és ők ekkép „jó impressioval" térjenek Berlinbe, vagy akárhová a világ bár milly szegletébe hazájukba vissza. És ha végkép nem látott Pesten minden utszegleten Controlleurt - és szabadon forgott a nép — ez azon magyar elvnek gyümölcse * * * 457